Mi van? Mi történik? 

Sorozatosan elém kerülnek olyan mélyen lappangó érzések, amik most törnek a felszínre. Tegnap inkvizíció-boszorkányperek. Van min gondolkodnom. 

Aztán ma...munkám során a faluban...

 Most cseréltem le a plakátokat... és azt kellett tapasztaljam, amit itt láttok. Úgy érzem nem kell hallgatnom.

A női ikonok szeméremtestén valaki lyukakat égetett. Kiégette!!!

KIÉGETTE!!!

Óóóóó! itt nemcsak arról van szó, hogy a papírban, vagy plakátban kárt tett. Nem.

Aki ezt csinálta, az valamilyen perverzióból, szexuális indíttatásból vagy egyszerűen a nők iránt érzett lenézésből, vagy gyűlöletből a legszentebb részünket megsemmisítette. Azt ami nélkül egyetlen egy ember sem születhetne a világra! Micsoda gondolatok lehetnek a fejében?

FÉRFIAK!

Ti vagytok azok, akiket a párotoknak, gyermekeiteknek követni kellene és példát venni rólatok. Ti vagytok a gyengédség, a nők és gyermekek iránt érzett tisztelet, a szeretet. Tiszteljétek testeteket és lelketek azzal, hogy megszűntök egy darab játékszert, vagy leuralásotok vágyát látni a nőkben. A NŐK nevében is köszönöm Nektek. 

Nehéz ítélkezés mentesnek megmaradnom, csak külső szemlélőként tekinteni erre a cselekményre. Mélyen MAGomban érzem hogy tolulnak ki a megbántottság, az ősanyák letapadt nyomai. Minden női felmenőm békéért és szeretetért kiállt Bennem. Én megbocsátok. Meg én. Magamnak is, amikor férfiként élve valaha ugyanezt tettem. Megbocsátom magamnak a férfiak ellen való tetteim, szeretetlenségem, véleményem is. Megbocsátok azoknak is, akik ártottak nekem, vagy bántottak engem. Nem viszem senkinek a terhét sem magamban, sem magamon. Nem adom át fiaimnak sem. Megoldom magamban és szép, jó gondolatokkal javítom ki bensőmben, sejt szinten, kvantum szinten a programot. Minden léleknek megbocsátom a múltat. 

Köszönöm, hogy ezen a mai napon részese lehettem ennek. 

Bocsáss meg. kérlek!