Izgatottan, nagy-nagy rákészüléssel várom mindig a  következő alkalmat, mikor összegyűlünk és örömködünk együtt a barátnékkal. Némelyikőjük gyermekkori társam, némelyikőjük rokonom, némelyikőjük, pedig újabb barátság. Mindig van aki csatlakozik és éppen úgy jól érzi magát, mint a régiek.

Én egytálétellel készülök ilyenkor, ők pedig hozzák a sütit, pogit, szem szájnak ingerét. Ez is fontos. Kitesszük az asztalra a madárlátta csemegéket és beszélgetős, ráérős, szöszmötölős időbe kezdünk. Naggyon jók ezek az alkalmak! Kell a baráti szó, a megerősítés, vagy intés. Ráébredés, adás, kapás mind elfér egy szobában. 

Idén kipróbáltuk a gyertya mártás mellett a Brigid-kereszt elkészítését is. Ez tulajdonképpen egy egyenlő szárú kereszt, ami szvasztika formában van ősszeszőve. Brigid Istennőt az Imbolc ünneppel fűzik össze a kelta, ír kultúrában. Ugyanakkor ünneplik, mikor mi Gyertyaszentelő Boldogasszonyt. Nálunk már csak imitt amott lehet rátalálni az ősi ünnepek lényegére, de a többi ősi népnél, még ha jól halászunk rátalálunk néhány jellegzetességre. A tönkölybúza szárából készítettük. Kissé beáztattam, hogy ne törjön.

Írországban éppen kibújt zöld gyékényből készítik.

Az ünnep lényege mindössze az, hogy én, vagy mi hogyan tudjuk megélni azt. Ki kell tejfelezni mindent, amit csak lehet. A női összetartó erő, mély gödrökből képes kihúzni és erőt ad, hogy megértőbb, figyelmesebb életet tudjunk élni.