Mikor volt segítségem...

Évek óta próbálom helyre tenni a gondolkodás menetem a kertészet terén. Olvastam könyveket, néztem videókat, jöttek saját gondolatok és a legfontosabb: amit a kertemben tapasztaltam. Először teljesen laikusként - nagyanyámtól azért visszajöttek a gyermekévek - csaptam a húrokba. Utáltam itt lakni falun. Egy szerencsétlen számkivetettként éltem mag az ideköltözést. Valószínűleg az egom nem bírta, hogy nélkülem döntött a férjem. De hosszú távon kiderült, hogy a legjobb döntést hozta meg az életemben. Felástuk a kertet. Mindenhol, ahol csak vetni akartam. Betrágyáztuk istálló trágyával. Az első év nem volt fergeteges...Valószínű túl erős volt a sok trágya... De a következő olyan bőséget hozott, hogy alig győztem a befőzést, szárítást. Gyümölcsök, zöldségek tömkelege. Répa akkora mennyiségben, hogy egész télen nem kellett vennem. Nyáron zöldségbolt, vagy piac közelében sem voltam. Rengeteg munka volt vele. Nyáron már hajnalban kint dolgoztam és az esték is ott teltek. Két nagy fiam megadta azt a segítséget, hogy ősszel mindig segítettek felásni. Hálás vagyok a mai napig érte. Öntözni kellett. El kellett gondolkoznom rajta, hogy a magok megvételétől kezdve, a víz fizetéséig, a belefektetett munkán át megéri-e így gazdálkodni?  

...mikor már inkább a munka nélkül termett növényekben leltem örömöm.

Aztán elkezdtem valami mást. Láttam Ruth Stout kisfilmjét a takarásos kertről. Mondanom sem kellett mindjárt a szívembe fogadtam.

Először így, szalmával kezdtem a növényeket körbe keríteni. Nem kellett többet öntözni. Sokkal kevesebb lett a gyom, de így is néhányat meghagytam, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy a gyomok is jótékonyak. Nemcsak a cukrokat, ásványi anyagokat hozták fel gyökerükkel és ezzel táplálták a kultúrnövényt is, hanem erős szárukkal (pl. paprika gaz) támogatták a gyengébb szárú növények tartását, mikor tele voltak terméssel. Egy kisebb területen kipróbáltam ezt, úgy ahogy Ruth néni tanította.  A nagyon göröngyös, csupasz talajra, kidobáltam a krumplikat és jó vastagon befedtem összeállt régi szalmával. Gyönyörű termés lett! Ráadásul a krumplit, tisztán, fürtökben lógva tudtam felszedni. Közben amerikai oldalon egy hasonló kertművelésre leltem, ahol Jill - Prarie Homestead ecseteli azt. 

Ezen a nyáron elkezdtem alkalmazni Gyulai Iván technológiáját. 

 Mindent az előírtak szerint végeztem el. Nagyon szép, szaftos, nedves és meleg, összeérett vető anyagot kaptam. Már elég korán elvetettem a káposzta féléket: karfiol, kelkáposzta, káposzta, karalábé, kelbimbó. Nagyon hamar kikeltek...de akkor...akkor...történt egy kertészek számára szörnyűséges dolog. Egyik éjszakáról, a másik reggelre a földdel egyszintűvé ették le a növényeimet - a spanyol csigák. Utána mindent megettek Ez volt a tavalyi évem... Szinte semmi sem lett. Most adtam még egy esélyt...mert azt olvastam, hogy ha a fonálférgek megjelennek, akkor eltűnnek a csigák. Kialakul egy sajátos, csak az én kertemre jellemző élettér, fauna és természetes úton jelennek meg a jótevő gomba fonalak, eltakarító és harcos rovarok, apró lények. De ehhez kell 1 1/2 - 2 év. Úgy legyen! Itt tartok most.

Pár hónapja elkezdtem valamiért! kutakodni a viktoriánus életben és persze eljutottam a kertekig is. Abban az időben, alapjában véve külön volt a pihenő kert, de azért itt ott raktak közé konyhakerti növényeket is. Kicsi parcellákban dolgoztak és a parcellák közti utakat természetes burkolattal látták el, pl. szalmával. Nagyon kedvelt volt az emelt ágyás is.

Ekkor élte fénypontját az üvegház készítés is. A nagy botanikai irányzatok és a Búr, Krími háborúk után lévő béke utáni vágy hajthatta a tehetősebbeket az üvegházak felé. Később egészen kicsiben majdnem minden polgári otthon része lett. Az Ő esős klímájukat így kiegyensúlyozhatták az üvegbúrák alatti gazdálkodással is. Nálunk is kiegyensúlyozottabb a zöldséghez jutás, ha van üvegházunk, akár földbe süllyesztett is. 

Előretörtek a misztikus felfogás híveinek nagy kedvelői: Madam Blavatsky, Annie Besant, Allan Kardec... Sokan visszatértek a természet szépségeihez, az antropozófiához és az animizmushoz. 

Újra felfedezték és tisztelték a virágok, bokrok, fák Lényeit és teret engedtek kertjükben is. Nekünk már-már dzsumbulyos szegleteket alakítottak ki, hogy menedéket, otthont adjanak a föld természet lényeinek. 

Mai viszonylatban ehhez elegendő egy bodza, vagy csipke bokor, nagy csalános, de pergolára felfuttatott, nem túl metszett növények is otthont adhatnak. A tündérek, manók, koboldok, faunok és a többi számomra ismeretlen nevű létező jelenléte nélkülözhetetlen egy egészséges kertben. Lényük finomsága csodálatba ejti az elmerengőt. A viktoriánus kertek résztvevője volt az öreg fák kifordított gyökere, a korhadó tuskók, mert ez is segítette a természet őreinek megtelepedését. A gyógynövények fontosságát majdnem kihagytam, mert számomra annyira egyértelmű, hogy Őnélkülük nincs kert. Gyógyítják a növényeket, a Földet. Minden gyógynövénynek megvan a maga kis természet Lénye is. 

Van egy hölgy, aki kedves lényével el-elvarázsolja téli napjaimat. Ő Allys Fowler. 

Mindent egybevetve, nagyjából már sikerült a természetközeli, de mégis bővelkedő és termést nyújtó kert megteremtésének az eszményét létrehoznom. Hogy a megvalósítást hogyan hajtom végre, azt még nem tudom, de a gyakorlati próbák szükségesek. Idővel ez is kiderül.