Ma van a Napja. Eketiltás, Földtiltás. Eketiltás, mint férfi szerszám, földtiltás, mint női test. Szeplőtelen, szűzies. Estefelé elhatároztam, hogy kiballagok az útkereszteződésben lévő kereszthez. JézusMáriához. Mert hogy őket a népi Lélek nem választotta ketté. Vittem magammal mécseseket és beletettem az üveg tartókba. Mikor a kanóc meggyulladt melegség öntött el. Ködös, zúzmarás hideg volt.De azok az apró lángok képesek voltak belső melegséget indítani. Jó volt. Egy percig hagytam hogy keresztül járjon (minthogy a keresztnél a kereszteződésben álltam ⊕ ). Barátnőmmel voltam. Elmondtunk egy imát és ki-ki ment a dolgára. Hazaballagtam. Még hiányzott valami. Fogtam két befőttes üveget és karácsonyfa gyertyákat. Úgy döntöttem kimegyek a falu végén álló Mária-Ligetbe. Útközben eszembe jutott, hogy nekem ez az eketiltás per-pillanat nem nagy dolog, mert már egy ideje elkerül az intimitás. Kuncogtam magamban. De milyen nehéz lehet annak, aki párkapcsolatban él. Annak valóban próba.

- Akkor hogyan lehetek szűziesebb? - Kérdeztem magamtól?

- Hát lelkileg - mondta egy hang belül.

Igen... Lelkileg. Ajjaj! Útközbeni mélázásom közepette, már nem akartam olyan messzire menni, ezért a kicsit előrébb lévő temetőbe jutottam. Néhol pislákoltak a mécsesek, egy-egy síron. Odamentem a temetői kereszthez (JézusMária) és begyújtottam a gyertyákat. Mária kivilágosodott. Hát kértem...a lelki tisztaságot, a szűziességet. Tudom, hogy most próbákat fogok kapni, hogy megtanuljam ezeket az erényeket és megtanuljam hol hibázok. Ha itt a lehetőség nem fogom elszalasztani...

 XIV. Benedek pápa

Szeplőtelen Fogantatás ünnepére

 

Ki szüzek őrizője vagy,

Istennek anyja, folttalan,

Az égi udvar ajtaja,

A Mennyországnak öröme,

 

Liliomszál tövis között,

Szépséges szép fehér galamb,

Szűz virág, melynek gyökerén

Sebünkre gyógyír sarjadoz.

 

Megvíhatatlan vártorony,

Hajótöröttek csillaga;

Álnokság ellen légy erőnk,

Fényed legyen útmutatónk.

 

Tépd el a tévelygés ködét

Zúzz el lappangó szirteket,

Segítsd az úttalan hajóst

A biztonságos part felé.

 

Dicsőség teneked Urunk,

Kinek a Szűz szülőanyád,

Atyánk s Szentléleknek is,

Most és örök időkön át.

(Sík Sándor fordítása)