Szent Hildegárd gyógymódjairól írva Dr Gottfried Herczka - Így gyógyít Isten című könyvében éppen a mérgezés címszó alá értem. Hildegárd a körömvirágot találta a legjobb mérgezés elleni gyógyítónak. Mérgezés alatt a azt érti, mikor valaki evett, ivott valami mérgezőt: gombát, bogyót, húst, vagy más romlott dolgot. 

Végy tehát: 2-3 maroknyi körömvirágot - virág és zöld növény - és főzd meg vízben. A megfőzött körömvirágot még melegen rá kell helyezni a gyomorra. Miután ez megtörtént, rögtön forralj tiszta és erős bort, tégy bele egy további adag körömvirágot, és a bort a virággal együtt újra forrósítsd fel. Csak felforrósítani, nem főzni!

Itasd meg a mérgezettet ezzel a körömvirággal (virágok nélkül, langyosan).

Szent Hildegard gyógymódja

Ezután utókezelés gyanánt a beteget általános betegkoszton kell még tartani. A körömvirág a legáltalánosabb gyógynövény, így mindig kezünk ügyében lehet. 

Még egy módját ismertette Hildegárd a mérgezési tünetek elmúlasztásának. Ez külön szöget ütött a fejemben, mert azonnal azonosítottam valamivel. Szóval a porított akvamarin féldrágakövet (beryll) vízben feloldva kell megitatni az emberrel. Miért is ne, azonnal Harry Potter jutott eszembe, mikor Ron habzó szájjal vonaglik a padlón, mert megmérgezték (6. részben) ő hirtelenjében bezoár követ talál, amit aztán a szájába dug. Ezzel menti meg barátja életét. Bezoár - Beryll lehet, hogy egy és ugyanaz?

Egyébként a bezoár az már valóban a gyógyszertörténelem egyik bizarr példája. A bezoárkecske bélkövéről van szó, amit régen mérgezések ellenszereként használtak. (A bezoár perzsa szó, és ellenmérget jelent.) Később már általában használták a kifejezést a kérődzők (pl. zergék, szarvasmarhák) megkövesedett „béltartalmára”. A kő a lenyelt szőrből, növényi maradványokból áll össze, és nem csak porítva italokba keverve, de talizmánként is alkalmazták.

Nagyon guszta. Akkor már inkább a beryll... :)