kert és csók
Úgy tűnik, a ma embere állandóan a szerelmes kultúráját ragozza. Pedig csak magunkat áltatjuk, mert a valódi szerelmesnek a mélységéig nem is merészkedünk. Richard Rohr azt mondja, hogy a szerelmes sebződése és halála törvényszerű. Nem lehet megúszni.
A szerelmes jelképe a kert és a csók. A Szentírás a kerttel veszi kezdetét, azzal a bizonyos kerttel. A gyönyörök kertje, a paradicsomkert. Nem véletlenül. Mégis nehéz ez egyházunkban, mert nemhogy óvatosak vagyunk a szerelmes archetípusával, hanem minimum gyanakodóak. Minimum. Pedig a szerelmes nélkül az élet semmi másból nem állna, mint kötelesség, szabályok, törvénymegtartás, megyünk az úton. Szerelmes nélkül nincsen az életnek se színe, se íze, se semmije, csak rend van benne, meg minden a helyén van.
II. János Pál pápának van egy nagyon szép gondolata: azt mondja, hogy az etika és az erotika egymásnak jó barátai, mert az erotika a végső célját a valódi szépség élvezetében leli.
