Hogyan is tudom megtartani az egyensúlyt a mindennapokban? 

Erre nagyon, nagyon egyszerű  a válasz: LÉGZÉSsel. 

Ilyen egyszerű? Mondhatnád! De igen, ilyen egyszerű! Mindig minden egyszerű, csak mi visszük odáig a dolgokat, hogy bonyolult lesz minden és a káosz kellős közepén találod magad. Csak az emberi elme, az intelligencia képes erre. Az isteni Önvalónk egyszerű, pont  olyan, mint maga Isten. 

A helyes légzéssel még az Egyesült Államokban találkoztam és Dr. Andrew Weil légzés technikáját alkalmaztam.

A helyes lélegzésről millió és millió oldal található már a világhálón. Néha meg kell állni (megjegyzem már a megállás is nyugtat és kikapcsol a "való világból") és időt szánni Önmagunkra.

Meggyújtok egy gyertyát, egy füstölőt, akár berakok a teljes nyugalom eléréséig egy halk, nyugtató zenét és csak a légzésre figyelek.

Érzem ahogy az orron át betolul a levegő, kitölti a tüdőmet, megfordul és kilélegzem. Belégzéskor a has megemelkedik, kilégzéskor laposra préselem. Mindig egyenes háttal ülve, vagy fekve végzem. Ötperces gyakorlás után, már frissebbnek érzem magam és kitisztulnak a gondolataim. Ekkor már elképzelhetek magam felett egy gyönyörű, fényes aranygömböt, amelyből belélegzem a fényt. Kilégzéskor elengedem a feleslegessé vált gondolatokat, amiket nem vagyok képes már megoldani. Magamban arra gondolok hogy ezekből a gondolatokból Fény legyen, vagy elvitetem Szellememmel a szemétdombra, vagy megkérem Mihály arkangyalt, hogy vigye el. Csak ne maradjon ott. A megüresedett rossz gondolatok helyét feltöltöm a mindig bejövő aranyfény energiával. Mikor már ezt is végzem pár perce - kinek-kinek a habitusa szerint -, bocsánatot kérek azoktól, akiket bántottam, terheltem és elengedem az érzelmeket. Mindig jön a gondolat, hogy éppen mivel, kivel van dolgom. Mindezt a megfelelő légzés elvégzése alatt. Ha elkalandozom, újra elkezdek figyelni a légzésemre, mert a gondolataim elkószálásával magamon kívül kerültem megint. Milyen szépen mondja a magyar, hogy magamon kívül vagyok. Ezért rendeződnöm kell és egységbe, teljességbe, test-lélek-szellem harmóniájába kell magam újra kérni. 

Ha eddig a pontig eljutottam, már jobb teljes csendben végezni tovább, mert könnyebben meghallom a saját gondolataimat. Ilyenkor egy mély meditációs, révülős, tűnődős, kontemplálós, imádkozós állapotba kerülök. Ekkor több gyakorlatot is elvégezhetek magamban, amivel a gondjaimat Isten elé tudom vinni. 

"Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok."

1Péter 5:7