A pirosra fagyott levelek, a fehérre deresedett levelek között megbúvó piros bogyócskák, elbűvölőek! Reggel menetközben többször meg kellett álljak, hogy csodáljak. És hajnal óta rám jött valami szerelmetesség. A fülesemben Lenny Kravitzot hallgattam…beleszerelmesedtem…na jó, nemcsak a számaiba, hanem az életstílusába. A vegán életébe, a 9 éve tartó cölibátusaba. Annyira össze tudok ezzel rezegni. Persze ez amolyan tini, plátói érzés. Nem szerelem. 
De aztán hazaértem és olyan jó volt! Szerelmes lettem a bőgrémbe, a meleg ágyamba, a ragyogó napba. Nagyon régen nem éreztem már ilyet. Vagy valamit beleköhögtek a térbe ezzel a sűrű, harapnivaló köddel, vagy valami van. Vagy az is lehet, megcsípett a bolondlégy. De jó!