Az orbáncfű, a Nap csókja, a nyár ragyogása, a tél vigasza, a nyugalom mélye a nők gyönyöre.
Mit mondhatnék még! Szerelmesedésben vagyunk mostanság,
Az Orbáncfű masculin jellegű, bolygója a Nap, eleme a Tűz.

A forró mezőn világítva kacsintgatnak az orbáncfüvek. Szürós, voszketős dolog a derékigérő mezei növények között bóklaszni, de mindent megér! Közben egy kis vasfű is került kezeim közé. Ebből ma teát főzök. 


Az illat pótolhatatlan. 
Nicsak egy Húgyosfű, amott meg cickafark. Igyekszem óvatosan lépdelni, elaltva a nóvényeket. Nem zúzok, nem török. Tisztelek. 

Megütött ma Ispiláng heve. Elkezdtem forrni. Zizegni. Hőm, kivül belül magas. Érzem, hogy idő van. Közeleg. Litha Tüze megérintett. A gabona illata már ropog. Az Öröm tüze fellobant. Érzem a masculin erőt magamban.