Sághy Enikő - Tökéletesség

*

Az elme a tökéletességet akarja,   
mert félelmét ezzel takarja. 
Azt gondolja, uralmát mindenek fölébe helyezi,    
ha önmagát tökéletesíti. 
Bosszankodva onlik össze, amikor rálát egy nálánál “tökéletesebbre”.  
Arról nem beszélve, hogy az elme kettőssége tökéletest nem hizhat létre. 
A viszonyítási pont kiválasztható, mivel minden mulandó, e pont is változó. 
A tökéletest ne keresd, ne vágyd, mert nincs olyan tárgy,   
vagy bármi elmebeli, ami önmagát tökéletesítheti. 
A teljességet  megvalósíthatod, mert magadban hordozod,   
s a mulandót változtathatod.  
Teljessé önmagát a változas teszi,   
bár e szó a valóságot fedi. 
Mi örök? 
A körforgás? 
A születés és az elmúlás?  
A lélek s a szellem létezéséhez minden szinten életterét keresi, s megleli.  
Tapasztalását egy-egy létdomenzióból emlékkent megőrzi,   
s mint esszenciát, emberként, sejtjeibe tömöríti. 
Minden létdimenzió megélése,   
Önmagad megismerése.