Azariy Gorchakov


Biztosan nem én vagyok az első - termeszetesen nem :) - aki ezzel foglalkozik. 
Sok minden előjött most bennem, amiért előtébe került ez a téma: az étel. 
Elég régóta igyekszem tudatosan étkezni. Már a kilencvenes években született gyermeimnek is otthon készítettem az ételeket, kicsi koruktól fogva. Még a nyámiznivaló fogzó sütit is. Talán ők voltak a hajtóerő. Persze akkor még nehézségekbe ütköztem, mert zabpehelyért le kellett járjam a lábom, teljeskiőrlésű liszt sem termett minden boltban. Szóval igyekeztem házilag megoldani sok mindent. Ehhez nagyszerű segítség volt szüleim és anyósom kertje, ahonnan a termő idényben ömlött be a zöldség és gyümölcs. Aztán Ámerikába mentünk és ott elképesztett a végtelen mennyiségű egzotikus élelem, de emellett rátaláltam a bio alapanyagokra is. Ott ugye megvan erre a tér, hogy valóban bio módon tudjanak termeszteni. Természetesen ez sem az, amit az ember a saját kertjében meg tud valósítani. Aztán már itthon újra, magam is elkezdtem a gyerekkori tanítások alapján saját kertet művelni. Ettől megint csak rátaláltam az igazi ízekre. A friss, romlatlan, valódi étekre. 
Mindig voltak arra való hajlamaim, hogy húsmentesen étkezzek. Már a gyerekek előtt férjemmel megpróbáltuk, de túl tapasztalatlan voltam benne, néhány hónap után feladtuk. 
Kaptam egyfajta az “étel az egyik isten” tanítást is szüleimtől. Kisgyerek koromban mikor nem akartam enni, ráütött apu a fenekemre. Persze viccesen elmondva ez nem olyan nagy dolog, mert csak a pelust ütötte, de azért ez hagyott némi hatást bennem. Úgyhogy hamar megtanultam, hogy enni köl, mert különben éhenhalok. Ja! 
És ezt sajna a gyermekeimre is átnyomtam “jó diákként”. Pedig némelyik nem akart húst enni, némelyik enni sem akart, de akkor nem “értem rá” figyelni erre…hmmmm. 
Aztán valamiféle gurmé is elveszett bennem, mert most is ha főzök, akkor már olyan legyen amivel megadom a módját. Az ízlelőbimbók ugye! Egy éve nem eszek húst. Mert nem kell. Semmi idea nincsen mögötte. Egyik napról a másikra. De az ízek meg fontosak. 
Ragaszkodom a szilárd taplálékhoz is. Valószínűleg ezért nem tudtam soha sem vízzel, vagy akár lékúrával böjtölni. Sőt igazából nem is tudok böjtölni. Mert a zöldség evés nem böjt…szerintem. Legalábbis ami az ételt illeti. Mert ugye ez nem takarja a böjt valódi fogalmát. Ha már valaki csinálja. 
Kb. 10 éve vettem meg Jashmuheen - Táplálékom a fény című könyvet. Faltam - csak hogy hű maradjak magamhoz a szóhasználatban is. :) . Aztan félretettem. Néha bele-belenéztem, de ennyi. Nem olyan régen jött elő megint, hogy foglalkoznom kellene vele. Évek óta elém jön rendszeresen a vegán, gyümölcsevő, lélegző evés, vagy a fényevés témája. Biztosan nem véletlenül. És érdekel is. Izgat. Mintha egy újabb kihívás lenne (ezeket szeretem). Ja de miért van az, hogy imádok enni? Mit takargatok ezzel? Mit pótolok ezzel? Miért kell ennyi szilárd ételt felhasználnom? 

Hát rájöttem. Illetve már régóta rájöttem, csak mindig félresöpörtem.
1. Az elhagyás lehetősége útban volt a harcaimnak. Harcolni csak jól tápláltan lehet, nem? Úgyhogy kezdtem elhagyni a harcot. Mindenfélét.
2. Mert ezt tanultam mindenhonnan, ezt támogatja ez a rendszer, és bizony amíg vannak földi konfliktusaim, addig bizony elnehezülök és nem tudok egy állandó emelkedett hangulatban lenni. 

Nyilván ez az egy évvel ezelőtti  könnyedd hús elhagyás (sőt most már tojást sem eszek) azt mutatja, hogy valami változott. És igen tudom is hogy mi. Rengeteg dolog. Családi, párkapcsolati, önmagam felé mutató. Évek munkája. 

Most újra nagyon izgat a tovább. Ha legalább rosszul főznék, az biztosan segítene. Hehehe… De hát jól főzök. 
Tudom azt is, hogy az enzimek peldául elpusztulnak a főzéskor. Ugyanígy jár a klorofil is. A vízben oldodó vitaminok is. Ezek segítenek tudatosítani, hogy merre tovább. A tényleges mostani megismerések beengedése is segítség lenne, de valahogy most ellenállok. Nem tudom miért, de nem nyitok a bejövő új felé. De legalább tudom, hogy van új, hogy van bejövő. 

Amit biztosan tudok:   
- az alkotás alatt nem leszek éhes,   
- ha szerelmes vagyok nem kell ennem,   
- ha sok időt töltök a természetben egyedül, elég egy mentalevél is,    
- ha szellemi munkában vagyok, elfelejtek enni.

A megoldandó feladatokat, nem tudom magam mögött hagyni, azzal foglalkozni kell, de legalábbis felismerni, hogy miért van. Aztán lehet szintet lépni.

Hát ennyi az okosságaimból. Hátha te is.