Gondolkoztam a minap, hogy miért osztok meg ennyi dolgot magamról… már régebben is megállapítottam, hogy nincs titkom…nááá, de azért van… Mindenesetre jó magam fotózni. Nem mindig vagyok kirobbanó formában. De nem számít. Ilyenkor szembesülok azzal, hogy valami bajom van igencsak. Ezeken a képeken pl. az látszik, ahogy barátnőm felöltöztet a neki már nem kellő ruhákba. Aztán kapok ajándékot, amire azt hittem sosem fogom felvenni, mégis eljött az ideje. Amúgy a legtöbb ruhám (cipő, bugyi, melltartó, zokni, harisnya kivéve) turiból van. Mert szeretem, hogy miattam nem kell másnak dolgoznia, miattam nem dolgoznak éhbérért, akár gyerekek is és miattam nem kelnek át pakura zabáló uszályok az óceánon. Szeretem, ha magam varrok, kapott anyagokból. De ez ritka, nem is értem miért. Nagymamám, Mimuci és egy kicsit másik nagymamám, Mamika tanítottak varrni. Talán csak ezért is meg kellene őríznem ezt.  
Szeretem a szép, tiszta kelméket. Teljesen más megfogni, magamra ölteni, mint egy műanyagot, bármennyire is azt próbálják eladni, hogy az újrahasznosított. Az újrahasznosító gépsorok igen drágák, ugyanúgy elhasználják az energiát és rengeteg vizet fogyasztanak el. Szóval ez is csak egy duma. Éppen úgy, mint a rengeteg szemét megvásárlása a boltokban, aztán azzal nyugtatod magad, hogy újrahasznosítás… Ezzel csak bent akarnak tartani a fogyasztasban és ennyi.
Most olyan időket élünk, amikor a boltban az árak csúcsra jutnak. Ezzel terelgetve talán minket arrafelé, hogy ha már vásárolnod kell, akkor kistermelőtől, őstermelőtől, manufakturától tedd. De inkább termeld meg, amit lehet.
Meg egyél, fogyassz kevesebbet!
Tényleg! 
Vannak olyan barátaim, akik lelkesen újságolják nekem, milyen klassz dolgokat vásároltak a gyógynövény boltban, miközben tudják, hogy tőlem is megvehetik. Most ezzel mit kezdjek? Ráadásul sokkal drágábban, mint tólem kapnák. Aztán vannak olyanok is, akik azonnal engem keresnek meg ilyennel. Általában az elózőek kioktatnak abban, hogy milyen olcsójános vagyok és jobban kellene áraznom a termékeimet. Tudod, legszívesebben ingyen adnám, ha az alapanyagokat nem kellene beszereznem, és nem lenne még két kifizetnivaló számlám, amit csak pénzból lehet. De remélem, valahogy ezeket is megoldom idővel. 
Hiszek abban, hogy minden okkal történik velem. Figyelem a jelzéseket, ha “negatívnak” élem is meg. Egyre több szeretettel (valódi szeretettel, nem beszél róla) teli ember gyűlik körém. Nagyon hálás vagyok ezért. Ez azt jelzi nekem, hogy én is ott vagyok már…ha nem is mindig. Sok hibám van. De tudom, ha magamat javítom, akkor megváltozik kívül minden. Ezt már TUDOM. Ezt a tudást már senki sem veheti el tőlem. Ez már tapasztalás, és ugye ezt nevezzük bölcsességnek. 

ÚSSZ LE A MÉLYBE!

Reggeli telekancsó. A kert gyógynövényeiből. 

Megkívántam a majonézes krumplisalátát. Édesburgonya is van benne.

A mini citromfácskám hatalmas termése. Lassan beérik…

Gyújtögetem az adventi koszorúhoz a hozzávalókat.

Egy levesnek való a kertből. Liszt nélkül, a fele krumplit átnyomtam, ez sűríti be a levest.

Lila savanyú káposztám, a szójatej készítésénél lemaradt szójamassza pástétommá alakulásával. 
Szójabab pástétom: szójamassza hagymaval, fokhagymával átsütve, majd kakukkfú, oregánó a kertből, só és sörélesztő.