Elmondhatatlan, mennyire felszabadító érzés, hogy lehetek, AKI vagyok. Állandó forrósággal önt el a tudat, hogy KÉPes vagyok, hogy IO-l vagyok, hogy, MAGomban vagyok. Nagyon nehéz elhinni az elején, hogy mekkora, milyen kinézetű, milyen jellegű, honnan eredő vagyok. De mindez csak az ego játéka. A kis földi énem fél attól a hatalmasságtól, A-KI valóban. Megjelenik a kishitűség, az önbizalom hiány, a megalázkódás, megfelelési kényszer. Aztán… ahogy dolgoztam magamon, ahogy egyre mélyebbre kerültem érzelmeim viharába, ahogy lebontottam a rétegeket, melyek eltakarták szépségem, erőm, tudásom, egyre jobban teljesnek éreztem a létem. Földi tulajdonom csekély. Ez is segített abban, hogy szabadabbá váljak. Nem volt könnyű és még most is ragaszkodom némelyik emléket tároló kütyühöz, vagy könyvhöz. De már tudom, hogy ezeket is mind képes leszek útjára bocsátani.
Az érzés, hogy akárhová kerülök mindig jó helyen vagyok, bátorrá tesz. A Felsőbb Énemmel való kapcsolat teljessé, tisztává tesz az ŐSBIZALOMBAN.
A munkának nincsen vége. De folyik. Mert létem egyre jobban folyóssá, folyóva válik. Tisztelet a VÍZ Őselemnek, mely segít ebben.
KÖSZÖNÖM