Újra egy fura lázas állapotba kerültem ma hajnalra…
Jó ideje foglalkoztatnak az igazán ősi, kereszténység előtti szakrális helyek. Amelyek szentségüket megtartották, egy másik térben hordozzák eredeti rendeltetésüket. Néha arra várnak, hogy a kijelölt (aki lehet több ember is) ébressze, tisztítsa a helyet. Ha a kijelölt nem fogadja a hívást, tovább megy a következőre. Vannak a mi időrendszerünkben sürgősségi nyitások is.
 Néha területek, néha források, néha alakzatok, néha mértani pontosággal kijelölt központok. A mértan itt nem éppen jó kifejezés, de nem tudom mással. Szóval valami olyan elrendelés alapján lettek felépítve, ami most kinyitható. Aki fel van készülve tudja, érzi. 

Ha elhivatott vagy és felajánlod szolgálataidat, beavatást nyersz annak a helynek a gondozásába. Általában egyre többször látogatod. Ha úgy alakul, még a közelébe is költözhetsz akár. Minden összecseng, minden úgy alakul majd, anélkül, hogy akarattal, erővel tennél érte. 
A hely megmutatja eredetiségét, létrehozásának minőségét és lényegét.

Csak teszed a dolgod. Ahogy egyre többet dolgozol a kért szellemi munkában, egyre több beavatást kapsz és végül össze tudod kapcsolni a kapott adatokat eggyé. A láncszemek “szanaszét hevernek”. Kitartásod, szándékod mutatja meg őket. 

Általában olyan helyek nyílnak, melyek vagy megtisztításra várnak, vagy az ÚJ Föld támogatását hozzák magukkal. Nem szolgáljak az áldozatiságot és tiszta, teljes szíverővel nyithatóak. 

Írta - Pagonyi Gabriella