A moha harsogó zöldje szinte fáj.
A szagos müge, kapotnyak, podagra élet mosolya megindító.
Gombák tízezrei hordozzák az Élet az Eredő hatalmasai között az üzenetet. Hogyan kell fordulni, változni, hogy Aranykoruk megmaradjon. A csobogó víz most apró csermelyben fut végig a Völgyben, de nagy esőzésekkor szinte folyóvá dagad. Magával zúdítva mindent, mely már nem élettel teli.
Hulló szerelmes levelei az Ősznek, ragyogó csodává varázsolnak mindent. Mi tudjuk, hogy a fa odvában megbújnak a manók és a tündérek világa itt kezdődik.
Lassan köd borul majd a tájra és az Enyészet befejezi munkáját, hogy a teljes alvásnak, nyugalomnak adja át a Természetet.

Pagonyi Gabriella @ szellemi vevőkészüléke

Fotók, felvételek- Kóródi Judit és Pagonyi Gabriella