A Szeretet asztalához bárki leülhet.
Ehet belőle, adhat belőle.
Táplálhatja azt és ronthatja is azt.
A lelkileg szép ember, építi és óvja ezt az asztalt.
Csillagnemzettség testvéreink - akár testben, akár testetlenül - szívesen látott vendégek.
Tudod én nagyon kritikus ember vagyok. Az önkritikát is erősen gyakoroltam sokáig.
Ez jó is, meg nem is.
Ha ezzel óvom magam az idegen, istentelen eszméktől, akkor jó.
Ha ezzel kizárom a jó bejövetelét és hogy hozzám férkőzzön az az ember, vagy entitás, aki emelni hivatott, akkor rossz.
Az önkritikám is addig jó, amíg haladni tudok abban.
Régebben mindig arra gondoltam, hogy Jézus mit tenne a helyzetben. Működött. De elzártságomban egykedvű lettem. Szerencsére jönnek azok az emberek, akik kilendítenek ebből, hogy kapjak újabb hatásokat, amik kimozdítanak.
Miből jönnek ezek a hatások felém?
A szeretetből.
Megterítenek nekem emberi és szellemi szinten is. Ilyenkor összhang van és minden lehetőség adottá válik.
Amikor gyógyul egy ember, aki hozzám fordult, akkor tudom, hogy a szeretet térből voltam képes neki adni. És a hitem erejéből. Fel tudjuk egymásban is ébreszteni a hitet és a szeretetet.
Persze van ahol nekem sem sikerül. Ilyenkor nem erőlködök.
Isten szeret mindenkit. Hozzá mindig lehet fordulni.
Egyedül is lehet boldognak lenni és gyarapodni.
Közösségben is lehet boldognak lenni, gyarapodni.
Párkapcsolatban is lehet boldognak lenni, gyarapodni.
De ha egyensúlyt tartok, akkor vagyok erejem teljében mindig.

Néha ülj le a terített Szeretet asztalnál és találd meg a békéd, nyugalmad!

P.G.