Vajon pirított újkrumpli, spárgával. Tálalásnál a fokhagymabimbó olajjal locsoltam meg és kapott egy kis kecske pecorinót a Káca Tanyaról. Ajandékba kaptam.

Tájképpel is fűszerezve.

A zümi mgkóstolt.

Zsurló tea. Ezt dobta a gép tegnap.

Gondolkoztam, hogy ma csak képek lesznek, nem lesz szöveg. ��
De aztán kicsit elpattant a húr. Szabványról… Életemben először használok kapálógépet. Egyszerűen nem tudom kézzel meglazítani a talajt most már. Összeállt és nedvesség nincs. De kell ültetni. Fiam végre “beavatott” a kapálógép “rejtelmeibe” (ami valljuk be nem annyira rejtelmes �).
Mit mondjak!
Csak jót?
Hálás vagyok, amiért eztán nemcsak a fűkaszálásra, de a talajlazításra sem kell várnom egy férfira sem. Ezt is magam meg tudom csinálni. Ugyan szétrázta a karom, tenyerem, de egy nap után már nem éreztem. Na, nem könnyű! Le a kalappal a szorgos férfiak előtt!
De a szabvány! Ugye az! Hát nem nőkre van kitalálva. Hanem férfiakra. A kapálógép “szarvának” hosszúságát nem lehet állítani. Alig érem fel. Meg valami lökdöse hely is kellene, hogyha elássa magát a földbe, valahogy emelgetés nélkul ki lehessen ugrasztani. � Persze azért próbálgattam! Ha az eket kiemelem és gázt adok, akkor kiugrik a gödörből, de akkor aztán fighatom, mert úgy megugrik, hogy győzöm fogni! Élmény az élet!
Női kapálógépet akarok!

JÓZAN ÉSZT, ÉRTEMET, BÖLCSESSÉGET!

Jelen van az eper is már.

Fáradtan…