Sűrű a napok hozadéka…
Tegnap este tüzet gyújtottam…
Csak ültem a tűz mellett és azon gondolkoztam mit dobnék a tűzbe a gondolataim, emlékeim közül. Semmit. Eddig ilyen még nem volt. Forró kakaót szürcsölgettem és kuncogtam a gondolatokon, amik megjelentek.
Egy számomra nagyon fontos emberrel most nem éppen jó a kapcsolatom. És ez bánt, mert mindig igyekszem jó embernek lenni. Néha reménytelennek látom ezmiatt a jövőm. Szépen megsimogattam ezeket az elme foszlányokat és elengedtem. ŐSBIZALOM, jutott eszembe.
Elgondolkoztam azon, hogy mennyi minden is fér bele a napba, ha hagyod magad tágulni. Délélőtt termelői piacon voltam Anyussal. Fekete berkenyét kaptam Ildikótól, amit párja hozott el nekem. Egy tő, de sokra lehet osztani. Alig várom, hogy elültessem!
Kora reggel már megkötöttem Anyusnak a csokrot. Pemetefű, üröm, galaj zöldje övezte a gyöngyvirág és csillagvirág hófehérséget. Ma nem tudok vele lenni, mert a barátaimat várom a mai május ünnepre. Amíg szedtem a virágokat és kötöttem a csokrot, eszembe jutott, mikor a balesetem után Anyus másfél hónapig ápolt, gondoskodott rólam és a gyerekekről. A hála könnyei csorogtak az arcomon. Nemcsak ilyenkor jut eszembe…sokszor. És azt gondolom, hogy IO kapcsolatom van vele. Ez a nap, kiemelése ennek.
Kívánom, hogy ünnepelni tudd a benned megjelenő szerelmet!

AZ “ERŐ VELED VAN”!