Ha végig gondolom, mennyi mindent kellett már magam mögött hagynom…
Igen.
Mert szükséges volt.
Embereket, akiket nagyon szerettem.
Kerteket, amikbe munkát, pénzt, gondoskodást, szeretetet, tudást fektettem.
Gondolatokat, eszméket, amik hátráltattak már a tovább lépésben.
Titulusokat, címeket, amik beleragasztanak egy csalóka önámításba, látszatba, ábrándba.
Néha olyan helyzetbe sodródtam, ami kilátástalannak tűnt.
Volt, hogy legkedvesebb javaimtól lettem elválasztva. Na ez fájt a legjobban.
Erőállatokat kellett más szemszögból vizsgálnom, megváltoztatni a róluk alkotott nézeteimet.
Furcsa testen kívüli megtapasztalások őrületeibe gondolt fontosságot húztam le a csatornán.
Hagytam, hagyom.
Mert csak az megy, ami már nem szolgál.
Olyantól megszabadulni sem lehet, amivel még dolgom van.

Itt van egy szép márciusi Telihold. Kitágult, vízzel teli testünk. A teljében vagyunk mi is erőnknek. Tedd, amit tenned kell. Ne ragadj bent a múlt, lehúzó iszapjában.

JÖJJÖN EL A VARÁZSLAT!