"Csakis az érett lelkű nők képesek túllépni szerepeiken, s fölismerni, hogy nemcsak nők, de önálló, szabad lények, akiknek sorsa nem csupán a Férfi."

Ez egy veszélyes mondat. A férfivilág nem szereti, ha egy nő önmagára ébred. Úgy véli, hogy ez csak a férfiak dolga - évezredek óta. A nő feladata a szeretkezés, a szülés, az anyaság és a nagymosás. Legyen csak jó szerető, feleség és családanya - a többit majd ő, a férfi, elintézi. De nem intézi el!

A szó igazi értelmében vett Férfival az eltelt hetvenöt évem alatt alig találkoztam. (Magamat is beleértve, persze.) Eltorzult, korrupt másolatai vagyunk az igazi férfiideálnak.

Önérzetesek helyett önzők, bölcsek helyett okosok, sőt, ostobák vagyunk. Bátrak helyett gyávák, erősek helyett erőszakosak, gyengék és alkalmazkodók lettünk. Hősök helyett sunyikká váltunk. Eszményi célok helyett anyagiakat követünk, a természetet kifosztjuk, és nem jól bánunk a nőkkel. Enyhén szólva...

Nem ismerjük az uralkodás, csakis a zsarnokság művészetét. Az uralomhoz megértés és szeretet kell. A zsarnoksághoz elég az erőszak, a lelketlen erő, az érzéketlen önzés és a gátlástalan fölényesség.

Az uralkodó tudja, hogy szolgál. A zsarnok azonban másokat kényszerít szolgálatra, és önmaga fölött senkit, semmit nem ismer el. A zsarnoknak egyetlen lételeme és istene van: a Hatalom. A mai férfi nem tudja a sorsfeladatát betölteni. Az uralmat nem ismeri, csakis a hatalmat.

Az "együtt"-et nem bírja sokáig - elfojtja benne az "enyém". A nőre is azt mondja: "Enyém vagy!" Eszébe sem jut, hogy amikor egy nő teste végre befogadja, a helyzet - ha ezzel a birtokviszonnyal kifejezhető - éppen fordított: ő lett a nőé, és addig az övé, amíg az magában tartja. Biológiai értelemben innen kezdve már a magja sem az övé - minden a nőé.

"A tiéd lettem, egészen!" - mondhatnánk mi, férfiak, minden ölelés után. Neked adtam magam, de nem mondjuk. Nem is gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy a női lét értelme mi vagyunk. A nő sorsfeladata, hogy értünk éljen, minket szolgáljon, nekünk szüljön.

Komoly szerzőknél olvashatod, hogy a nőknek valójában nincs is lelkük, lényegében olyanok, mint a beszélő háziállatok. Ennek vége! Ez a több évezredes szemlélet nemcsak a nők életét tette tönkre (és persze a férfiakét), hanem az egész földi életet.

Ha a nők nem ébrednek magukra, s nem mentik meg önmagukat, a férfiakat, vagyis az egész emberiséget - ahogy Éva teszi Az ember tragédiájának végén -, elpusztul a földi élet. Ennek a nagy műnek az utolsó felvonását éljük manapság. 

Címe: "A Nő önmagára ébredése

Müller Péter