Ma megihletett a karrier szó.
Nem akarok karriert. Nem akarok sikeresebb lenni. Mindig elég volt, ami VAN. Abban jól el voltam. De ha vágyhatnék valamire az majdnem pontosan az lenne, amiben most vagyok. Len ruhában járnék, mezítláb, vagy gyapjú zokniban, bakancsban, vagy kényelmes lábbeliben. A növényekbe mélyednék, hívnám a tudásukat és álló napig be nem telnék mondanivalójukkal. Élettestükből javakat kotyvasztanék, hozzáadva azt az ősi erőt, azt a teljességet, amit megkaptam.
Vigyáznék magamra, a páromra és a környezetemre. Élném a föld áldotta étkeket, vetném a pici magocskákat, hogy csírába, majd növénybe szaladjanak. Növényi javaimmal segíteném azokat, akik szeretnék, akik igénylik ezt.
Mivel mindez megvan már és élem, most kívánnék egy olyat, ami még nincsen.
Egy saját ici-pici zugra vágynék. Egy házikóra, ahol körben polcokon nyugosznak a tégelyezett kenőcsök, üvegcsébe zárt növényi varázsszerek és itt születnének meg a jövendő segítő javas csodák.
Hát erre vágyom én.

TELJES MAGBA SZÁLLÁST!