Tele a világ olyan dolgokkal, amik megállnak testem előtt. Mert ott álljt parancsolok. Nem engedem be. Mert így döntöttem.
Lehet, hogy emiatt tájékozatlan maradok és sokan ostobának tartanak, de ez az én döntésem.
De beengedem az eredetit, az Istenit, a termőt, a bőséget hozót. Mindenben és mindenkiben. Mely ad és nem elvesz.
Este fakopáncs üldögélt a terméketlen mandula ágai között, tőlem öt méterre. Ma hajnalban a teraszon ülve, vadlúd pár húzott el, repülésükkel jellegzetes burrogó hangot adva. Még sosem láttam ilyen közelről őket. Talán tíz méterre ha lehettek.

A fehér liliom bőven ontotta mámoros, földöntüli illatát. Lehet csak beképzelem, de ízekre szedte gondolataimat és helyet csinált egy olyan létezésnek, mely kívánnivaló most. Próbáld ki!
Végigkószáltam a kertben...a locsolással kezdem. A fekete berkenyék, cukkinik, a kis kajszifa, a paradicsomok és a friss, zsenge fű, vízért kiállt. Ők elég napos helyen vannak. Aztán ahol nincs még takarás, oda rakok ma.
Lelj értelmet te is a mai napban!

SZÉP JÖVŐT!