...és milyen furcsa, hogy mindkettő benne él az emberben.

Páncélt és fegyverzetet akkor húzok, ha védelemre szorul az eszme, ami válallt feladatom és még azt hiszem, hogy védenem kell azt. Mert egy tanulási folyamatban vagyok jelen. Még foglakoztat, mert nem látok tisztán benne. Megvan még a piros gombom, amit megnyomhat rajtam valaki.

Lemeztelenedni, magamat megadni abban tudom, amit már megértettem. Mikor felfogtam és tudom, hogy az önátadás, elvezet az ősbizalomba. Már minden mindegy. Megmásztam a földi hetes létrát (Hét Boldogasszony) és elértem a nyolcadik szintre. Átláttam. Golenya Ágnes ezt egy régi szavajárással fejezte ki: mikor nekem már “nyóc”. Kiléptem az adott bezárt forgásból. Megszabadultam saját, korlátozó gondolatiságomtól.

Mindegyik szép folyamat. Érdemes benne megfigyelni magam.