Érdekesség, amire nem is gondol az ember, mikor csak úgy leteszi a tárgyakat, amik kifejeznek valamit számára...
Tegnap Etele, felnőtt fiam megkérdezte, belekukkantva az asztalon lévő életképbe, hogy miért 69 - ben raktam le a két állatot? Először nem értettem mit akar mondani. Aztán kis rávezetéssel rájöttem...
...erre gondolt.
Tényleg miért nem egymás mellé úgy, hogy fej, fej mellett? Miért kell mindig tartalmaznia a másiknak az ellenpólust? Miért kell mindig az ellennek benne lennie?
Persze tuuuudom, tudom. Mert ha nincsen meg az ellenpólus, honnan tudjuk, hogy jó úton járunk? Mihez viszonyítanánk és hasonlítanánk? Mert ugye az egyensúly a lényeg. Ami meghozza a harmóniát. Mert ebben a világban a sarkítás a lényeg, a kettőség. Talán így könnyebb valamit megérteni. De ha túl vagy néhány dolog megértésén, akkor nem-e kell kilépni egy magasabb megfigyelésbe? Ahol megszűnik már a kettősség?
Ahol az EGY a lényeg.
Ahol a másik emberrel is EGYütt tudsz létezni, EGY-gyé tudsz válni...
Bele kell érnem a VANságba.
Mert senki sem elhatárolt tőlem.
Persze azért a színpad néha még közbeszól, de az irány a fontos, amifelé elindultam.
Nem?

Ma beállítom helyes irányba az őzeim.

Köszönöm Fiam.

Beállítottam...