Ismerősóm lelte a következő írást és én örömmel adom tovabb Ébresztőként, hisz éppen ez az időszak van most, erősen tudnak hatni a jó gondolatok.

Fura lény az ember. Akarja a változást, de ha megcsapja a szele, menekül előle. Vár a nagy lehetőségre, és közben értetlenül nézi végig, ahogy szép lassan elmegy az élete. Ő a tettes, az áldozat és a szemtanú is egyben. 

Vár, mert még nem kész arra, hogy önálló életet éljen. Vár, mert még nem kész arra, amit igazán szeretne. Vár mert még nem kész arra, hogy továbblépjen. 

Vár. Vár, és közben elfoglalja magát mindennel, aminek az általa vágyott élethez semmi köze nincsen.

Vár az öleléssel. Vár a csókkal. Vár a pihenéssel. Vár a bókkal. Vár a nagy tervekkel. Vár a megvalósítással. Vár az őszinteséggel. Vár a lezárással. 

Megállítja az időt a fejében, mintha az idő megállna az egész földi létezésben. És közben...

Közben generációról generációra öröklődnek a soha nem használt Herendi étkészletek. Mert különleges alkalmakra tartogatják őket - mintha nem lenne elég különleges alkalom maga az Élet. Az álmok sorsa pedig éppen ugyanez: soha nem érnek meg arra, amire születtek.

De vajon hol van az a pont, amikor a sajt penészedni kezd? Meddig tudod érlelni, meddig éri meg tartogatni, és mikortól megy a kukába végleg?

Hol van az a pont, amikor a meg nem valósított terv, a ki nem mondott szó, a meg nem élt vágy, a meg nem tett lépés penészedni kezd? Meddig válik hasznára az érlelés, és mikor veszíted el végleg a lehetőséget?

Íme egy szabály, ami segíthet: ha visszatekintesz egy évvel ezelőttre, és ma is ugyanazokkal a problémákkal küzdesz, akkor az történt, hogy hintaszékbe süppedt a feneked. Akkor nem haladsz, csak ringatod magad - hátra és előre. Akkor nem érlelésre van szükséged, hanem lépésre, hogy meg ne penészedj.

Gyalogolva tanul meg gyalogolni az újszülött csikó. Tettekkel lesz valóság a vízió. 

Kocsis Gábor