Valami, ami köré beraktam az érzelmeim.

Egy hófehér, vászon hálóing.

Valakié volt. De olyan kis finom diszítése van, olyan jó benne lenni, hogy muszáj volt egy képsorozatba beleraknom.
Mert a régi is lehet jó.

Tartja a testem hőjét. Kint egy takaróba burkoltan, mezítláb tölröttem a mínuszban, hóban egy kis időt, mégsem fáztam. Pedig a fotózás azért nem annyira rövid idő.

Na jó, azért mikor maccs megjelent bebújtam már a cipőbe...�� Mert ő hosszadalmasabb téma.
Szóval a túlöltözés nem mindig megoldás. Vászon, gyapjú és kész.