Megvoltak a karácsonyi, most meg az újévi üdvözletek is.

Már évek óta feltűnik ennek valamiféle merevsége, hamissága, valótlansága. Mondanám megszokottsága. Sokan próbálnak eredetiek lenni a maguk módján... ami azt hiszem jó. Amúgy meg általánosan repkednek a lóherék, a malacok, a pezsgők.

A saját  élet tapasztalatokra épült összefoglalók, végigzongorázások is megíródnak...ez jobb! Talán ez van legközelebb gondolatomhoz is, melyen itt most elindulok. 
Szeretnék egy olyan állapotról írni, ami kívánnivaló lenne a mai időkben. Sokan beszélnek róla, sokan várják, óhajtják, sokan tudnak okosságokat, de kevesen élik, vagy merik meglépni az ehhez vezető utat.

Ez az EGYENSÚLY.

Most múlott el a Téli Napforduló és minden igyekezetemmel - néha tudattalanul is - készültem ehhez megfelelő SZERtartást és élhető együttlétet teremteni azokkal, akikkel együtt megélni tudtam. Vajon meg tudták élni? Én meg tudom élni? 
Azok, akik most minden jót kívánnak és várnak, megtudják? Vagy ezekben a kívánságokban ott lappang az ismeretlen, amitől így védekezünk? Hogy csak a jót, de a legjobbat! Miért? Hiszen tudjuk, ahol megjelenik a jó, ott megjelenik a rossz is. Ez a világ duális. Minél jobb, annál rosszabb lesz.
Mik ezek?

Érzelmek.

Mi a feladat?

Uralni az érzelmeket. Hogy döntéseinket, eljövendőnket befolyásolhatatlanná tegyük ezektől. 

Hogyan tudom uralni az érzelmeimet?

Ha  beérkezek egy állapotba. A SZERetetébe. Ha közelítek hozzá, egyre kisebb lesz a kilengés az érzelmekben. Viszont egyre nagyobb lesz a békesség, önismeret, nyugalom, aztán az üresség. Mert a szeretet állapota az érzelmektől mentes. Hűha! Ez most furcsa nem? Mert nem erre vagyunk szocializálódva. Hanem a szivecskékre, meg a szomorú arcocskákra. Én is. Nem vagyok különb. De igyekszem vizsgálni magam és már sokadszorra jutok el ehhez a gondolatmenethez. Néha sikerül kikerülnöm ebből a körből, néha visszazuhanok. Nyilván még tanulnom kell.  Én úgy szoktam mondani: ki kell tejfeleznem mindent.

MINDENT.

Mert mikor eljutok a mindenhez, akkor az már semmi. 

MINDEN - SEMMI

TEREMTŐ

SZERETET.

Úgy gondolom a szeretet az az egyensúlyi állapot, melybe érkeznünk kellene. Ez AZ, ami kívánatos lenne mindenki életébe. Akkor megszünne a félelem, a bizonytalaság is. Akkor tudnánk, hogy a nagy és jó érzelmek mindig vonzzák magukkal a szenvedést is. Ezét jobb kiegyenlíteni, Ez nem érzelemmentesség, mert ekkor elérkezek egy olyan állapotba, ahol lehullnak a “fátylak”, tisztán látok. Ez a bölcsesség. A Szellem/Isteni Én ereje. Az egyensúly mindenhol kívánatos. A párkapcsolatokban, a szellemi életben, a barátságban, a családban, a munkában. 
Az EGYENSÚLY félelmetes is tud lenni, ha valaki nincs felkészülve, nem tudja, hogy az ehhez vezető út mindig kiegyenlítéshez vezet. Azt nem szoktuk szeretni. Hehehe. 

Weöres Sándor kedvelt verséből is kitűnik:

Ha pokolra jutsz, legmélyére térj:

az már a menny. Mert minden körbe ér.

Fogak tornáca (részlet)

Szóval, ha már kívánni lehet én egyet kívánok:

EGYENSÚLYT!

Ezt a képet a befejezés egyensúlyaként tettem ide. Mert borostyánnal kezdtem, ami női jelleggű és magyallal végzem, mert az férfi jellegű.