Ú J H O L D

Húúú, azt hiszem rendesen megkaptam mára! Az elgondolkozást...
Luca, meg Téli Napforduló...
Karácsony, kisjézus születése, sötétség-fény, ajándék, ellenkezés...

Szóval...
Sokan pörögtek a Luca napi 13-as körül. Pedig Luca csak azért került erre a napra, mert a gergelynaptárt tartjuk a julián helyett. A juliánt meg az egyiptomiból eredeztetik, akik még talán tudták, élték a természet körforgását. Valamennyire. Tehát ezek szerint Luca = Téli Napforduló. Ha kicsit tovább egy még darabjaiban meglévő ősi kultúrába nezek át, ott Káli Istennő a Sötétség maga, aki segít fordítani magunkon. Talán ez volt Luca is, mielőtt bevakítottak volna minket? Vagy nem-e ugyanaz, mint a Téli Napfordulat? Amúgy meg mit is számít az idő? Hiszen nem éppen arra igyekszünk, amerre már nincs? Talán ezért dől be minden?
Aztán ott van az ehhez kapcsolódó tiltás. Vajon miért volt tiltva a nőknek a munka? Hát azért, hogy az Istennőnek adják erejüket e napon, neki örüljenek. Nem azért, hogy megbüntessék őket, ha netán ezt teszik.
Fény - Sötétség. Ez lett a kedvencem. Van aki ez, van aki amaz ellen ódzkodik. Pedig semmi logika sincsen abban, hogy bármelyiket is elutasítsuk. Hiszen éppen a Természet mutatja meg nekünk, mennyire fontos a növényeknek, állatoknak a mi éghajlatunkban a pihenés, sötétség időszaka és mennyire fontos az ébredés, fény időszaka. ...és ennyi. Nem több.
Önmegismerésünk megmutathatja, hogy bújik meg bennünk a felderítetlen, az ismeretlen, ami kínoz még. De ez sem nem sötét, sem nem rossz. Csak még bujkál.
A fényünnepek, amik szokásosak így ez időszakban (Mitras, Saturnalia, Jézus...stb) teljesen jogos ünnepek. Mert a jelent, a földit is meg kell ünnepelni. De nekem senki ne mondja már, hogy kozmikus mesterünk ekkor született földi testbe. Mert az írott papírok nem ezt mutatják. Ettől még ünnepelhetjük Jézust, mert a megvilágosodást hozta el nekünk.
Talán legközelebb még az északi népek, megmaradt téli ünnepköre mondja el nekünk, vajon mi volt régen? Ha egyáltalán ez még lényeges. Mert mi MOSTK vagyunk. Ünnepelni fontos. Kitártan, a SZERbe állva. Azokkal, akiket szeretek. Időt tölteni velük.
Az ünnepi mizéria meg...na! Évek óta nem veszünk ajándékot. Se bótit, se kézművest. De van olyan, hogy Édsapa jelez, hogy kifogyott a forralt bor fűszere és ilyenkor szépen becsomagolva átnyújtok neki egy adagot. Vagy Édsanyának kifogy a tárkony ecete én meg szintén ugyanezt teszem. Mert van, mert örömmel adom és a másiknak szüksége van rá. A fiaim imádjak a sütijeim én meg imádom nekik sütni. Nem teher. Ezért teszem. Nem megfelelésből, vagy bárminek a majmolása miatt.
Ez az én pakkom. Én vélemény. Neked lehet más, képes vagyok elfogadni. Beszélgethetünk is róla, mert ha tényekkel, tapasztalatokkal alá tudod támasztani, akkor vevő vagyok rá. De társadalmi, vallási színezetbe bújtatott átvett dogmát ne nyomj nekem!
Itt szeretnélek megkérni arra is, hogy kímélj meg a giccses, csöpögős, szokásos ünnepi kívánságoktól. Midi zenés ugráló hóemberektől, meg glitteres, csillogós jókívánság feliratoktól! Kösz.
Viszont szívesen fogadok szívből jövő, emberi írást, ami nekem szól. Ami tőled jön a lelked mélyéről, a szellemed bölcsességéből. Mert ez az ünnep alapja. Az őszinte SZERetet.

Mondtam hajnalban, hogy nincs meg az Újholdas fonál. De meglett!
EZ AZ!
Teljes talppal a jelenbe, az Újba.

Bocs ha nem ezt vártad!