Három nap múlva...

Úgy érzem, minél közelebb kerülök a mostani újholdhoz, annál jobb és erősebb erőket kapok ahhoz, hogy elengedjek.

Tulajdonképpen odáig jutottam, hogy MINDENT megengedek. 

De ez nem összecserélendő azzal a fizikai léttel, hogy ki milyen mértékig vehet részt az életemben, milyen pusztító gondolatot zárok ki és ki tudom mondani, hogy ELÉG!

Ez a megengedés a Felsőbb Lényem felé szól, aki tudja és bölcsen irányít affelé, hogy új irányt vegyek és kilépjek a már értelmetlen körökből. 

Az ELEGEM VAN - ❗️toppantással❗️- nagyon bevált módszerem. De akkor abban erő van. 

Nagyon módszeresen vizsgáltam az elmúlt időszakban, hogy kijelöljem a határaimat.  Meddig engedek meg egy mások által létesített gondolatoságot átjönni, kit engedek be a belső körömbe?

Aki bánt, bántott (szavakkal, gondolatokkal, cselekedetekkel), elárult engem, lopott tőlem (a szellemi tulajdon elsajátítása is az, ha felhatalmazás, vagy fizettség nélkül teszed, vagy nem önként adtam), aki besároz mások előtt, attól elbúcsúzom. Általában gondolatban. Megbocsátok neki és kérem, hogy ő is bocsásson meg nekem. Ehhez szükséges, hogy tényleg ne haragudjak rá és a jövőben se hánytorgassam fel a múltat. (Ez nem könnyű, de nehéz.) Visszahívom a tudatosan, vagy tudattalanul elküldött lélekrészeimet és minden belé fektetett erőmet. A Szellememre/Felsőbb Lényemre bízom, hogy mennyit hagyhatok ott. Nem kutatom tovább. 

Burger Anikótól tanultam, hogy messziről is lehet szeretni. Ha a másik ember értékrendje kívül van az én összhangomon akkor ő kikerül a körömből. 

MOST igazán megkaptam ehhez az erőt, hogy a bennem meglévő hittel és szerettel megtegyem. 

Te tapasztalod ezt az erőt?