"Egy barátságban, egy szerelemben, de még egy házasságban is, az az út a döntő amit együtt teszünk meg, és ennek az "együttnek" akkor van vége, ha látjuk hogy méltatlan hozzánk. Ha lehúz. Ez nem érzelmi kérdés! Nem is valami morális megfontolás. Ez sorskérdés. Egy fuldoklóval is sokáig lehet küszködni, de ha látom hogy nem én emelem, hanem ő húz le engem, el kell engedni! Hiába "szeretem". Ezt a szót azért tettem idézőjelbe, mert lehet hogy valaha az volt, de ma már inkább sajnálat, szánalom. Mert mindent odaadhatok érted. Az örömömet, az időmet, a pénzemet, a büszkeségemet. Sokat szenvedhetek miattad. Egyet nem adhatok oda: az Önérzetemet, a Méltóságomat! Az csakis az enyém, az én útravalóm, és az kell, egészen az Út végéig!

Müller Péter