Szavak peregnek, mint gyöngyszemek lábad elé gyűlnek

Ha úgy gondolod, adom, ha úgy gondolod, tovább adod.

Ha Ő adja, te miért hagynád magadba?

Ha Ő mondja, te miért ne tennéd szavakba!

Ez nem függőség, ez lehetőség!

Egyik a másikért.

Vagy az Egy Önmagáért?

A kettő egyre megy.

Részrehajlás kerülendő,

a szeretet elegendő.

Sokszor elég egy esztendő,

ha nem veszendő,

az egyén sorsa nem lesz esendő.

Az egyik karját nyújtja, s ha a másik is odaadja,

a karma játszma eltűnik egy csapásra.

Miért véreztek el? Mert önmegismerést nem végeztek el.

Ha önmagát mindenki vizsgálná, saját játszmáját meglátná.

A lélek a túlélő rezgésetek, valójában ő határoz meg titeket,

emlékszik, amivé lettetek.

Emlékképei őrzik a miértet,

hisz az élet, itt létetek: egy képlet.

Engedjétek, hogy ő mondja meg mi a lényeg.

Lényed, emberi léted, forgandó értéked, jelen befektetésed.

A lélek az örökélet!