Bárminek az elfogadása - a különbségtevés képessége

A Nagy Mű egyik munkatársaként villámgyors döntésekre kell képesnek lenned. Meg kell tanulnod, hogyan választhatod ki habozás nélkül, egy szempillantás alatt a sok lehetőség legjobbikát. Bekövetkezhetnek olyan helyzetek, amikor egy pillanatnyi késlekedés egy egyszeri, megismételhetetlen lehetőség elhalasztását jelenti. Ha minden figyelmedet összpontosítod, megőrzöd az idő bármilyen fogalma fölött álló lélekjelenlétedet, és “azonnal tudsz cselekedni”, akkor Isten akaratát hajtod végre, és ebben az esetben a villámgyors döntés isteni tett. Ha valaki azonban lélekjelenlét és megfontoltság nélkül cselekszik azonnal, és így nem tudja megőrizni a koncentrációt, akkor az isteni “ villámgyors döntés” sátáni “ megfontolatlan sietséggé” válik.

Magadévá kell tehát tenned az isteni “megfontoltságot”. Cselekvés előtt meg kell zaboláznod a vérmérsékletedet, és sok türelemmel ki kell várnod, amíg a döntés megérik benned. Isten akaratának felismeréséhez gyakran várakoznod kell, mielőtt a helyes választás megleled. Ez azt jelenti, hogy “megfontoltan” kell dolgoznod. Ha azonban az ember  a végtelenségig nyújtja a döntéshozatalt, soha nem szánja el magát a cselekvésre, akkor az isteni “megfontoltság” sátáni, habozó “határozatlansággá” változtatja. 
A Nagy Mű egyik értékes munkatársaként meg kell tanulnod, hogy “mindent elfogadj”, amit a sors hoz. Nem a külső körülmények határozzák meg értékedet, hanem kizárólag az, hogy mennyire tudod Isten akaratát megvalósítani. Belső értékeidet a külső megaláztatások sem kicsinyíteni, sem nagyítani nem tudják. Éppen ezért nem szabad azzal törődnöd , hogyan viszonyulnak hozzád a tudatlan emberek. Az vagy, aki vagy, függetlenül attól, hogy éppen lenéznek vagy felmagasztalnak. Tanuld meg, hogyan lehet az összes körülménnyel megbékélni, és rezzenéstelenül elfogadni. Akár azt jöveteli meg tőled a Nagy Műben vállalt tevékenységed, hogy a legkilátástalanabb nyomorban élj, akár azt, hogy magas tisztséget tölts be, és hatalmas vagyon fölött rendelkezz, mindkét élethelyzetet a nagy cél eléréséhez szükséges eszköznek kell tekintened. Egyik sem rendítheti meg a belső meggyőződésedet. Ha így alkalmazod, a “bárminek az elfogadása” isteni tulajdonság. Azonban mindig meg kell fontolnod - még akkor is, ha bensősben semmi sem sérthet meg - , mikor kell a magasabb irányítás képviselőjeként védekezned a megaláztatások ellen, és szerényen visszahúzódnod a dicsőítés elől. A “bárminek az elfogadása” soha nem fajulhat apatikus  “lemondássá” vagy gyáva “gerinctelenséggé”.

Mindig a legjobbat válaszd, és soha ne elégedj meg az alacsonyabb rendűvel. Különbséget kell tudnod tenni a “szép” és a “csúnya”, az “igaz” és a “hamis” - az isteni és a sátáni között. A “különbségtevés képessége” nélküli ember használhatatlan a Nagy Műben.