Nem szeretek feladni semmit sem. Nem jellemző rám. Néha rá is görcsölök ezért egy-egy feladatra. Nehezen látom be, ha már nem megy. Ilyenkor vagy más utat választok - ha sikerül rálátnom, hogy bennem van a hiba -, vagy feladom.

Húúú, azt nagyon nehéz! Ráadásul nagyon személyes is. De okulás céljából talán segíthet másoknak. 

Úgy tanítottam és növesztettem magam: a SZERETET mindenre képes. Hogy a rosszat is jóvá lehet szeretni. Ezt még mindig vallom, de talán már nem akkora hévvel. De van olyan, hogy elfogy a testi és lelki erő, a türelem, és az önbecsülésem tovább hajt. Szembe kell nézzek a ténnyel, hogy ezt valahol én is elbuktam. Van ilyen. 
Most nem volt elég a szerelem, a szeretet. Feladom. Új esélyt is adtam, pedig sosem szoktam. De a másik ember is kell hozzá, hogy egy párkapcsolat működjön. Ha méltatlanná teszi valaki, hogy mellette maradj, akkor nem tehetsz mást, mint lezárod. 
Sokszor találkoztam az elmúlt évben azzal, hogy a függőségek mennyire meghatározzák egy ember életét. Alkohol (itt egyes számú jelölt), kábítószerek, gyógyszerek, kapcsolat, személyiségből eredő (itt kettes számú jelölt) és amivel mostanában munkám során egyre többször találkozom, az elmeprogram (itt hármas számú versenyző).

Függeni egy olyan  dologtól, tárgytól, gondolattól, ami akadályoz, beleköt egy nem kívánt állóvízbe, eléggé keserves dolog. Bele is keseredik sok ember. Néha megoldás egy terápia, ha már a jelölt képes arra, hogy felmérje, egyedül nem megy. De én az egyedi megoldások híve vagyok. Eleve nem szeretem a terápiák szlogenjeit. Alkoholista gyógyultaké például, hogy - alkoholista vagyok, négy éve tiszta -. He? Ha valaki tiszta, hogyan lehet alkoholista. Predesztinálja, meghatározza, hogy már te bizony sosem leszel ép, sosem leszel független tőlünk sem. Mindenestre nyilván valahol el kell kezdeni.
Ha nem, akkor vagy nem szenved az illető még eléggé, vagy nem is látja mi a szenvedése oka.

Most nagyon sajnálom ezt. Mikor egy értékes ember, ráadásul nagy tudással, elveszik számomra. De be kell látnom, hogy ha már a saját életemben, vállalt és kapott feladataimban gátol egy kapcsolat, akkor bizony el kell engedni. Amikor még nem magától értetődő, hogy test-lélek-szellem harmonikus kapcsolatában próbálunk meg létezni, az az alap. Ezért búcsúzom most. Szeretettel, megbocsátással. Leteszem a lantot, melyen próbáltam “ZENélni”. Lezárom.

VÉGE.

Új lapot nyitok.