A mesterek tanaiba vetett hit, bármilyen értékes is tud lenni egy "iskola", vagy is egy új kutatási irányzat megteremtésekor, magában hordozza a dogmaképződés veszélyét. Az új indoklási elveket felfedező zseniális személyiségek a tapasztalatok szerint hajlamosak tanaik érvényességi tartományának túlbecsülésére. A dogmaképződés folyamatának döntő mozzanata az, hogy az elméletet meggyőződéssé szilárdító tényezőkhöz hozzáadódik a követők meglehetősen nagy száma is. Manapság a tömegtájékoztatási eszközök - újságok, rádió, televízió lehetőségeit kihasználva könnyen előfordulhat az, hogy akár egy beigazolatlan tudományos hipotézis nemcsak hogy általános tudományos felfogássá, hanem közfelfogássá válik. A dogma olyan kitartó és szenvedélyes védelmezőkre talál, ami csak akkor lenne helyénvaló, ha kipróbált bölcsességeket vagy egy régi kultúra szelekció útján letisztult ismeretanyagát kellene megvédeni a pusztulástól. Aki mindezekkel nem ért egyet, azt kikiáltják eretneknek, meghazudtolják, és lehetőség szerint diszkreditálják.