Vigyünk is meg ne is...

Ez volt a cél. 

Mert külön kérést kaptunk, hogy ne költsünk semmire sem. De azért mégis kellene valami, ami szívből jön, aminek van mondanivalója, helye egy egymásnak igent mondó pár életében.

Testvéremnek sikeredett még anno egy szép Házi áldás, ami most is jónak bizonyult.

Szerettem volna, ha a keret könnyű fából készül. A pajtában megtaláltam polcosnak elkészített szekrényem ajtaját. Lesöpörgettem a pókhálót és beindult az eszmecsere. Hogy Nem-e túl száraz, mert akkor tör9k a keret vágásakor? Hogy elég nagy-e? Jó volt. Kiütöttem az ajtóból a darabot.

Testvérem előrajzolta a szív formát, először papírra, majs a falapra.

Kedvesem dekopírral kivágta, majd megcsiszolta a keretet. Kapott egy kis lenolaj kencét, hogy fénye legyen és tartósabbá váljon.

Az akasztó is egyedien lett megoldva, nagyon frappánsul. 

Aztán jöhettem megint én. Merített papír, amire azért nem volt annyira egyszerű előrajzolni és a hibákat eltűntetni sem. Mert minden alkalommal jött a papír a radírral. Nahát és a redisztol, meg a tus használata is már eléggé felejtésbe merült... Fontosnak teláltam az Egy az Isten jelet, mert a lényege is ez az áldásnak. A jelben lévő két iker örvény, a TEN jel; az EGY rovás jel; az US - Ős jel, ami a mandorla a világok közötti rés, dimenziókapu.

Öröm fogadta az ajándékot. 

...és ez a lényeg!