2019. ápr 30.

Cserkabala

írta: P.Gabriella

"Véletlenül" kevergett elém a cserkabala fogalma. Őszintén egyáltalán nem hallottam még ezt a szót. De utána próbáltam keresni. Nem volt könnyű. Mindenestre az kiderült, hogy valahol tavasz-nyár határán használt úgynevezett "játékszer" volt. Legalábbis a néprajz kutatók már csak ennyit találtak. Én tovább gondolkodtam rajta.Nekem a cserkabala leírásakor egy mai árammal hajtott körhinta jutott eszembe, ami a mai és régi majálisok elengedhetetlen tartozéka.

Így összegzi az Arcanum:

CSERKABALA, (cser-kabala, azaz ker- vagy kör-kabala) ösz. fn. Székely szó, másutt ördög lova, bolond lomba, azaz: földbe vert czölöpre keresztül tett dorong, melyet forgatni lehet. A pórsuhanczok addig forgatják és hajtják, mig a rajtaülőt elszédítve levetik.

A MTsz. tanúbizonysága szerint ma a kabala ~ kabola köznév a Székelyföldön 'equa' értelemben ismeretes. De ma már nem az egész Székelyföldön, mert Háromszéken (jó részét magam bejártam, másrészről való emberekkel pedig beszéltem), nem használatos. Ellenben Csíkban, Gyergyóban, MarosTorda és Udvarhely egy részében a használata általános ma is. Hogy pedig valamikor a Dunántúl is ismeretes lehetett, arra rávilágít Kiss GázÁnak egy adata: „Kabala: Kablai mező: Egy félig legelő, félig ma már szántóföld mezőnek neve. Valamikor tiszta legelő volt, mégpedig kabla (kanca, ló) legelő. Tehát kabla is egykor használt, de ma már elfelejtett ormánysági szó" (Ormányság, 291).

Cserkabola. Valószínűleg ősi gyermekjátéka a székelységnek. SZABÓ DÁVID így írja le: Eggy levertt fára szegeztetett gerenda, melynek két végire fel ülnek a gyermekek, és körös körül nagy sebességgel forgattyák" (SzD.2 ). Cser-kabala: girgilium, haspel, garnwinde, windelscheibe PPB. Cserkabala: ördögmotolla, forgó hinta (cöveken forgó rud, gerenda vagy deszka a melynek végén eggy-egy gyermek ül vagy lóg-, s úgy forgatják körbe) Székelyföld Tsz. Háromszék m. Csík m. MTsz. JÓZSEF DEZSŐ a Nyikómentéről ismerteti a cser-kabolát s benne a vásári hinták ősét látja (EM. 1943: 529). A cserkabolát ismerik Gidófalván, Kilyénben, Gyergyókilyénfalván, Felsőtorján, Maksán s a már fenn említett helyeken.

Erdélyi Múzeum

Milyen érdekes még szójátéknak is: agyatlan kerék. Ez volt a közepe. Mert talán még az agy is leáll a pörgésben, forgásban, mert felmérhetetlen a történés ilyenkor. Energia örvényt hozunk létre magunk körül és tisztulunk ezáltal. Lásd: szufik, öt tibeti rítus...

A cserkabala leírása:

A cserkebelát a nagyobb legényecskék és legények késziítették, amint már említettem, hiszen ez egy ismerkedési, udvarlási "segédeszköz" volt. Egy szép, lapályos sima területet kerestek egy kaliba-csoport közelében, ahol volt egy ép fenyőfa, azt elfűrészelték a talajtól 1,5 m magasságban egyenletesen, vízszintesen, közepére fúrtak egy lyukat, majd odahelyeztek két simára csiszolt 6-8 m rudat keresztbe téve azokat. Aztán átfúrták és egy nagyobb vasszeggel a már megfúrt csutakra helyezték. A két rudat egymáshoz rögzítették, majd két, három izmos legény körbeforgatta, amíg a szeg a rudakba jól forgott. A másik fele pedig fixen állt a csutakban. A legények kipróbálták: 4 legény hajtotta, tolta a rudakat, 4-en pedig ültek a rudak végén. Úgy lehet elképzelni, mint egy hintát, de kersztben dupla hellyel és körbe forgott. A kipróbálás után, főleg a lányokat ültették a rudakra és a szépet tevő fiúk hajtották körbe, mint egy körhintát. Míves napokon a legények, leányok valahol a kaszálókban, vagy más munkával voltak elfoglalva. Ilyenkor a gyermekek vették a hatalmukba ezeket a szereket. Általában egyszerre 8 személy ülhetett és 4 fiú hajtotta. Ennél sokkal veszélyesebb volt az úgynevezett lábhinta. Ilyenkor kerestek két magas, egyenes szelhafát, amelyeknek alig van uguk és egymástól mintegy 2 méter távolságra nőttek. Ha akad rajtuk ág, letakarítják azokat, majd keresnek és előkészítnek két db. egyenes rudat , a vastagabb felét felül nagy kovácsszeggel a fához szegzik, de először megfúrják a rudakat. A kovács csinálta vas olyan hosszú, hogy mind két rudat és fát összeköti, így biztosabb. Sokáig forgatják, majd alul is szegeznek egy csiszolt, de jó tartós fát, ami összefogja a két rudat. Erre áll a hintázó és addig lengeti magát, amiben társai is segíthetnek, ameddig jól kileng. Itt versenyezhetnek is! A legbátrabbak kört írnak le, tehát fejjel lefele, átfordulnak, forognak egy néhányszor. Kezükkel szorosan fogják a rudakat, másképp veszélyes lehet. Így is csak a legbátrabbak vállalkoznak az átfordulásra. Ezt a gyermekek, főleg a kisebbek nem is használják.

Tankó Gyula

Kedvenc játék volt vasárnaponként a cserkabala. Ezt is a kamaszkorbeliek játszották. Összegyűltek egy csűrkertbe -- a csűrkertek tavasszal-nyáron kopaszok voltak, ott nem termeltek semmit, a majorság járt ott. Csináltak egy jó erős karót sima fából, meghegyezték, hasogató bottal jó erősen beleverték a földbe, felálltak a tehénfejő székre, -- ezt legközelebb lehetett kapni a pajtából -- honnan nem érték fel a cövek tetejét, addig ütték, amíg nem mozgott. Belehúztak egy bakarikát (a tengely fejébe használják, mikor a kerék feje nincs olyan széles mint a tengely, s a tengelyből nem vághatnak ki, mert ha esetleg más kereket kell beletenni, szélesebb az ostora -- mert a kerékfejet kerékostornak is mondják, -- akkor nem fér bele a tengelybe, így inkább kipótolják. Egy régi keréknek a fejit levágják vagy a cserefa oldalán vannak olyan vak bogok -- valamikor ágat vágtak el az oldaláról, a csönköt a fa beforrta, de ha levágják, a közepe üres -- ilyenből csinálják, ez a bakarika.) Ördögmotolla Erre még reatesznek egy tángyérkarikát (ezt is a tengely végébe használják, a lőcs mellett -- könnyebben forog a kerék), ekkor a tetejét megkenik degenyeggel, belehúznak egy kereket -- a hosszabbik ostorát alól -- akkor reakötnek egy nagy kötelet, (ezt a kötelet szénahordó szekéren használják és az erdőről mikor ágat hoznak, ágat fát kötni.) Minden háznál kettő van, egy az egész vágás szekéren, egy a szín alatt, a csűrbe felakasztva. Amék jobb, améket könnyebben kapják, rea urukolják az alsó felére, megbogozzák, ne forogjon az urok, hajtsák kereken a kereket, amíg a kötél föltekeredik, akkor egy gyermek felül a kerékre, a lába közé fogja és a kezével belekapaszkodik a kerék fejébe, a kötél végét három-négy jó nagyobb gyermek megfogja, elkezdik húzni, futni ahogy csak tudnak. Az a kerék a cövekbe kezd sebesen forogni, az illető gyermek, amék rajta ül, elszédül, rendszerint még megháborodik, hányni is kezd, a sebes kereken forgástól. Mikor leszáll, szédeleg, hányik, a többi kacagja. Vannak hősök, van aki egymás után kétszer-háromszor is fölül: ez már nagy hőstett. Legtöbbször a keréknek a felső fele is degenyeges, a szép tiszta ing, harisnya összedegenyegesedik, olyankor mossák szappannal, hideg vízzel, nem mer az illető degenyegesen hazamenni. Ezt nevezték cserkabalának, de már rég kiment divatból, a mai gyermekek nem is hallottak róla, ha le nem írom, még a híre is elenyészik.

Simó István önéletírása - Kamaszkori mulatságok