Gulácsy Lajos - Varázslat

Milyen mikor szerelmes az ember?

Még gyakorlom. 

Igen 50 évesen itt tartok. 

Még mindig félénken megyek bele egy kapcsolatba. Nem bírom nyújtani önmagam. Visszafog a sok csalódás, a meg nem értettség. Általában sok vagyok egy férfinak. Mindig azt kívánom, hogy Ő is ugyanúgy érezzen, ugyanúgy erőfeszítéseket tegyen, mint én. De nem ezt kapom. Ekkor jön a szenvedés, hogy miért így van? Ezt érdemlem?

(Általában gond szokott lenni, hogy vannak elvárásaim. Igen vannak. Mert ha nem lennének, akkor az első férfi, aki szembejön is jó lenne. Nem? Még jó hogy vannak elvárásaim!)

Aztán végre megszólal a belső hang: hagyd szabadon. Hadd tegye, amit tennie kell. Rakd le terhed. Igen az ima mindig bevált. Megtanultam jól imádkozni. Ilyenkor mindent Isten elé viszek és hagyom, hogy elvegye ami nem az enyém. Éppen nemrég néztem erről egy filmet is. Jó volt viszonthallani és látni, hogy mások is csinálják ezt.  

Szóval a szerelem. 

Én tiszta szívvel, teljes erőbedobással szeretek. Ez néha negatív visszajelzésbe torkollik. Talán azért, mert nehéz visszaadni amit adok, vagy mert másképpen kellene hozzáállnia a férfinak? Nem tudom. Ezektől az elmarasztaló kifejezésektől visszahúzódó, félénk lettem. Mikor elmondom, hogy mivel foglalkozom, hogy gyógynövényes vagyok, vagy szellemi úton járok, akkor elkezdenek félni tőlem. Ha netán még elolvassák a képújságomat is, akkor meg végképp elgondolkodnak. Hogyan lehet így kitárt szívvel, őszintén, önfeledten szeretni? Állandóan ellenőrízni mit mondok, mit teszek? Senki nem akart velem még a mélybe jönni...

Most újra itt van és nagyon értékes nekem. Szinte minden fizikai helyzet ellentmond ennek a kapcsolatnak, mégis kell nekem. Valami mély, valami más, valami ott van. Türelmes vagyok, mert megéri nekem. Valami olyan, amire jó várni, amiből úgy érzem lesz valami. Talán most nem esek pofára. Elegem van a kiszeretésből, az elhagyásból. Fáradt vagyok tőle. Én csak őszinte akarok lenni és arra vágyom, hogy az úgymond hülyeségeimet (amit nem ért meg) is elfogadja és hagyjon élni és szeretni. Mert igazán tudok szeretni. 

Tudod milyen az, mikor megadod magad? 

Mikor elkezded kinyitni magad a Társ felé? 

Mikor látod Benne a társat?

Ott a félsz, hogy hogyan szeressem jól?

Ez a dal a legjobban elmondja:

Hogyan szóljak, hogyan szóljak,

hogyan szóljak, hogyan szóljak hozzád,

Szép ruhába, jó ruhába,

szép ruhába bújtatom a szívem.

Hogyan lépjen, hogyan lépjen,

hogyan járjon, járuljon elébed,

Az Albert Einstein Bizottságnak van egy száma,ami tini korom dala volt. Ebben van egy rész_

"Már megint itt van a szerelem,

már megint izzad a tenyerem..."

De azért belevágok. Mert nem érdemes szerelem nélkül élni. Az összetört szív azt jelenti, hogy már megpróbáltad. Azt hiszem ezt az "Ízek, imák, szerelmek"- ben hallottam. De igaz.

Én nem szoktam ennyire kitárulkozó lenni, de most megtettem.