Fénykép - Pagonyi Gabriella

Nézem a kezeim,

rácsodálkozom...

Mennyi minden

van a ráncok mögött!

Csodálom hogy tudott

annyi szeretetet adni,

férfit, nőt simítani.

Gyermeket inteni, óvni.

Kertet, kamrát tölteni,

írni belső lepke rímeket,

kinyitni szíveket,

gyógyítani testeket.

Meg nem únom

simogatni gyemekim.

S átölelni szeretve

a férfit mellettem gyermekin.

Kezem simít Te Férfi.

Érzem sejtjeid öröm dalát.

Remeg a megannyi sejt bennem

hogy kezed viszont érezzem már.