Babits Mihály - Húsvét előtt

S ha kiszakad ajkam, akkor is,

e vad, vad március évadán,

izgatva belül az izgatott f

ákkal, a harci márciusi

inni való

sós, vérizü széltől részegen,

a felleg alatt,

sodrában a szörnyü malomnak:

ha szétszakad ajkam, akkor is,

ha vérbe lábbad a dallal és

magam sem hallva a nagy Malom

zúgásán át, dalomnak izét

a kínnak izén

tudnám csak érezni, akkor is

-- mennyi a vér! --

szakadjon a véres ének!

Van most dícsérni hősöket, Istenem!

van óriások vak diadalmait

zengeni, gépeket, ádáz

munkára hűlni borogatott

ágyúk izzó torkait:

de nem győzelmi ének az énekem,

érctalpait a tipró diadalnak

nem tisztelem én,

sem az önkény pokoli malmát:

mert rejtek élet száz szele, március

friss vérizgalma nem türi géphalált

zengeni, malmokat; inkább

szerelmet, embert, életeket,

meg nem alvadt fürge vért:

s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is

ez inni való sós vérizü szélben,

a felleg alatt,

sodrában a szörnyü Malomnak,

mely trónokat őröl, nemzeteket,

százados korlátokat

roppantva tör szét, érczabolát,

multak acél hiteit,

s lélekkel a testet, dupla halál

vércafatává

morzsolva a szűz Hold arcába köpi

s egy nemzedéket egy kerék-

forgása lejárat:

és mégsem a gépet énekelem

márciusba, most mikor

a levegőn, a szél erején

érzeni nedves izét

vérünk nedvének, drága magyar

vér italának:

nekem mikor ittam e sós levegőt,

kisebzett szájam és a szók

most fájnak e szájnak:

de ha szétszakad ajkam, akkor is,

magyar dal március évadán,

szélnek tör a véres ének!

Én nem a győztest énekelem,

nem a nép-gépet, a vak hőst,

kinek minden lépése halál,

tekintetétől ájul a szó,

kéznyomása szolgaság,

hanem azt, aki lesz, akárki,

ki először mondja

ki azt a szót, ki először el meri mondani,

kiáltani, bátor, bátor,

azt a varázsszót, százezerek

várta, lélekzetadó, szent,

embermegváltó, visszaadó,

nemzetmegmentő, kapunyitó,

szabadító drága szót,

hogy elég! hogy elég! elég volt!

hogy béke! béke! béke!

béke már!

Legyen vége már!

Aki alszik, aludjon,

aki él az éljen, a

szegény hős pihenjen,

szegény nép reméljen.

Szóljanak a harangok,

szóljon allelujja!

mire jön új március,

viruljunk ki újra!

egyik rész a munkára,

másik temetésre:

adjon Isten

bort, buzát, bort a feledésre!

Ó, béke! béke! l

egyen béke már!

Legyen vége már!

Aki halott, megbocsát,

ragyog az ég sátra.

Testvérek, ha túl leszünk,

sohse nézünk hátra!

Ki a bűnös, ne kérdjük,

ültessünk virágot,

szeressük és megértsük

az egész világot:

egyik rész a munkára,

másik temetésre:

adjon Isten bort, buzát,

bort a feledésre! 

Egy asszonynak ereje, de ereje

Eltolja a hegyeket, a hegyeket

Két asszonynak ereje, de ereje,

Meggyújtja a tüzeket,

Három asszony ereje, de ereje,

Megnyitja a földeket

Négy asszonynak ereje, de ereje,

Fakassza a vizeket

Öt asszonynak ereje, de ereje,

Előhívja a szeleket

Hat asszonynak ereje, de ereje,

Megnyitja a világokat

Hét asszonynak ereje, de ereje,

Megnyitja a kapukat

Nyolc asszonynak ereje, de ereje,

Megnyitja a lelkeket

Kilenc asszony ereje, de ereje,

Megnyitja a szíveket

Egy asszonynak ereje, de ereje,

Megszüli az életet.