Lélek, lélek, emlékezz a világosság-eonra!

Ó, lélek, honnan jössz?

A magasságból jössz.
Idegen vagy a világban.
Csak átutazó vagy a földön.
A magasságban van a házad, az örömök sátora.
Megvan igazi atyád,
igazi anyád,
megvannak igazi testvéreid.
Vitéz vagy.
A pusztában tévelygő bárány vagy.
Atyád keres téged,
pásztorod keresésedre indul.
Te vagy az öt kacsú szőlővessző,
amely Isten szolgálatában eledellé válik,
angyalok táplálékává,
az igazak öltözékévé,
a szentek köpenyévé,
a tökéletesek ismeretévé;
a hívők emlékezete vagy.
Ó, lélek, térj magadhoz,
ebben a csupa szomorúság, 
zsivány és gonosz lakta házban.
Ó, lélek, ne ámítsd magad,
a halál kopói
mind az életedre törnek.
Elfogják a madarat,
és eltörik a szárnyát,
hogy ne repülhessen a fészkébe.
Ó, lélek, szedd össze magad!
Menj a hazádba.
Elidegenedtél rokonaidtól,
lépj be a csupa öröm házba!
Ragyogsz mindörökkön örökké.