Mikor rájössz, hogy KI VAGY?! Mikor azonosulásod különbözik attól, amivel az emberek azonosítanak Téged - a személyiségeddel -, akkor megérted az alábbi írást. Mert ezen át kell menni, hogy megértsd.
- Amikor sorsom démonai ellen küzdöttem, úgy láttam, hogy a hinduk régi technikáját igen jól…
Könyvet olvasok és Ez éppen megfelel a jelenlegi helyzetemnek.
Olvasom a vonaton, parkban, otthon, fűben ülve.
Sírok..
Örülök..
Mindent érzek, értek, amit kifejeznek a lapra írt betűk.
Jól ismert barát, tapasztalás és megkönnyebbülés.
.
.
.
Mindig egyedül...így vagyok az Úton. Másképp lehetetlen. Így tudok tiszta és önálló lenni.
Mégsem érzem az egyedüllétet, mert a Világ bennem van. Minden része, minden cseppje, a kvarkokig és még tovább, teljes vagyok. Minden rezdülés, mely kívülről jön, megváltoztatja a bensőm. Hatással van rá. De…
Veress Zoltán Lírai természetrajzának, egyik szép írásában:
Csalánt szedtem egy réten ..., mikor megállt mellettem. Bámulta a polgártárs, amint ott ollózom a csalánt, s tömöm egy nagy zacskóba kesztyűsen, aztán egyszer csak gyanakodó, óvatos orrhangon megszólított.
Mire jó nekem az a csalán? ―…
Nem vagyunk egyedül. Földünk nem kizárólagos hordozója az életnek és az intelligenciának. Léteznek a mienknél fejlettebb civilizációk, melyek nem a létért való küzdelem, a szenvedély, a munka és az anyagi gyarapodás mentén formálják kultúrájukat s alakítják önmagukat. Fejlődési törekvéseik lényege…
Ebben a Teliholdban ne bánd, ha régi ingó mintáidnak nekimegy a Kos, tüzes jegyével. Engedd el és hagyd had omoljon össze! Aztán majd épül az új minta...
Dzsakarta egyik nemzetközi iskolájában különös kísérletbe kezd a filozófiatanár a húszfős osztályával. A felvetés szerint, a közelgő nukleáris apokalipszissel szembesülve azt kell eldönteniük, melyik tíz ember lesz közülük az, aki a földalatti menedékben átvészelheti a pusztulást, majd új életre…
Lapozgatom az éveket és az írott sorsom szétpereg, a sorok között olvasok, bujkálok, kardozok, elfogyok, hiába minden félelem, az elme harcos és nem felejt, itt dadogó a csend, ott ragyogó a rend, csak nézem föntről a két kezem, hogyan deríti föl a képtelent, hogy kutatja, hajtja lapjait, hátha…
