Nem vagyunk egyedül. Földünk nem kizárólagos hordozója az életnek és az intelligenciának. Léteznek a mienknél fejlettebb civilizációk, melyek nem a létért való küzdelem, a szenvedély, a munka és az anyagi gyarapodás mentén formálják kultúrájukat s alakítják önmagukat. Fejlődési törekvéseik lényege a magasabbrendű tudatosság megvalósításában, a durva fizikai, testi önazonosítás meghaladásában van. Évezredek óta segítenek, inspirálnak minket, bölcsességükkel beoltva emberi civilizációnkat. Máig föllelhető nyomot hagytak például az egyiptomi kultúra tárgyi és szellemi hagyatékában. Most a könyv lapjain elmondják, elérkezett az idő, hogy az emberiség annyi gyötrelmes évezred után ismét előrébb, feljebb léphessen s ennek érdekében átadják nekünk megfontolandó, életünket szokatlan mégis hiteles szempontból megvilágító üzeneteiket.

Fülszöveg

A könyv elején mindjárt szerepel egy olyan dolog, ami egybe csengett az én lényemmel és szellemi munkámmal:

 Ez az ősi alkimista szimbólum a férfias és nőies jelleg "szent, misztikus" egyesülésére utal. Az "egyesülés" nem világi esemény. Rámutat arra a folyamatra. amely mélyen az egyénben játszódik le: a belső erők kiegyensúlyozására. Ha az egyén kiegyenlíti az ún. férfi és női "áramlatokat", akkor belép az egyetemes androgünként ismert állapotba. A tudati kiegyensúlyozottság pedig megnyitja a kaput a mélyebb misztériumokhoz,

A kör alakú korong a Napot, vagyis a pozitív töltésű elektromos erőt jelképezi. Az alatta lévő sarló pedig a Holdat, azaz a negatív töltésű elektromos erőt szimbolizálja. Az ember lényén belüli elektromos és mágneses erők kiegyensúlyozása az egyiptomi alkímia egyik célja.

Mint csendes imát, úgy helyeztük el ebben a könyvben a szimbólumot. Arra vágyunk, hogy a külső, ugyanakkor a belső világban is érjen véget a harc férfi és nő között. Minden ember találja meg szíve áldott templomában az egyensúlyt - és áradjon a szét a világban a békesség, "amely fölül emelkedik az értelmen".

Ez a könyv 2000-ben került kiadásra Magyarországon, de már 1996-ra megírásra került. Nekem körülbelül 7 éve van a polcomon. de nem éreztem, hogy hozzá kellene nyúlnom - a mai napig. De most eljött az idő, hogy elolvassam. Elolvastam. Ilyenkor - olvasás közben - már tudom,hogy miért maradtam érdektelen akkor is, mikor valami belső hang azt súgta, hogy anno vegyem meg. Mert saját magam is (önmagamtól), egy fejlődési lépcsőre kellett lépjek, egy elhatározásra kellett jutnom. Így a könyv elején leírt gyakorlatok (amiket mindenkinek ajánlok!) már nem voltak újdonságok. A leírt dolgokat is tényként kezeltem már. Mert vettem a fáradságot és új kapukat, lehetőségeket nyitottam meg magamban ahhoz, hogy nyitottá és fejlődésre képessé váljak. A mester bennem van. 

A könyv végén már találtam számomra elgondolkodtató tényeket és jó tanácsokat is:

A relatív világegyetem mindaz, ami történik, összefüggésben van valami mással. Semmi sem önálló. Például, ha a bolygótokon a fák és a többi növény fellázadna, és nem termelne több oxigént, akkor az emberi faj, a civilizációval egyetemben, nem maradna fenn túl sokáig. Eltűnnétek. Megszűnne az általatok ismert élet. Így az embert, aki fennhéjázó módon a természet csúcsának tekinti magát, a növényvilág eltüntethetné, ha a növények nem lennének együttműködők. Minden összekapcsolódik. Összefüggünk mindennel, még más dimenziókkal is. 

...és zárószóként is beszéljen helyettem a könyv befejezése: 

A másikkal való minden találkozás lehetőség az élet szolgálatára. Ha megálltok tankolni, ha bementek az élelmiszerüzletbe vagy találkoztok egy munkatársatokkal, lehetőség nyílik arra, hogy kimutassátok kedvességeteket és gondoskodásotokat. Ha rohantok és annyira elfoglalnak a saját ügyeitek, hogy a másikat puszta tárgynak tekintitek, akkor a szentség egy újabb pillanatát, az élet szolgálatának lehetőségét szalasztottátok el. De ha megálltok egy pillanatra ezekben a helyzetekben visszaemlékezve arra, hogy egy másik emberrel vagytok együtt, aki a Szent Misztérium része, lehetőségetek lesz szolgálni az életet. 

Ha megálltok egy percre és a másik szemébe néztek, vagy valami módon megerősítitek, hogy többnek tekintitek, mint tárgynak, akkor az életet szolgáltátok. Minden kapcsolatban ott rejlik a lehetőség. Nem az a lényeg, hogy mennyit beszéltek, mit csináltok, ez szemlélet, amelyet az energiamezőtökben őriztek. Egyszerűen őrizzétek meg a hozzáállást, amely szerint minden ember, akivel találkozol, akár szeretitek őket, akár nem, a nagy világmindenség része, mert ez az igazság. Ha ezt a hitet őrzitek magatokban, áldott, szent cselekedetet visztek véghez.

A szent szó a teljesség gondolatából származik. Tehát szent munkát végezni annyi, mint teljessé tenni valamit, ez a nagy Univerzum tudatban való egyesítésének áldott feladata. Ez az egyik embertől a másik felé, vagy néha az állatok, növények és más létformák felé irányul. Alapjában véve lény és lény között játszódik le. Ha megértettétek, hogy minden élő lény értékes, akivel csak találkoztok, akkor az életet szolgáljátok. Meglehet, nem ismeritek őket, a múltjukat, a hitüket, de mivel az élet részei, elfogadjátok őket. Ha ezt a szándékot őrzitek az energiamezőtökben, akkor a szeretet és elfogadás üzenetét adjátok át nekik. Ez az élet szolgálata.