Mint minden évben (már megszokhattam) itt van újra...itt van és ilyenkor ellehetetlenülök. Minden változik megint és ilyenkor még mindig elszontyolódom, hogy már megint? Igen, mindig. A változásnak sosincs vége. Ráadásul, ha teszek érte, egyre erősebb az ezzel együtt járó fizikai érzés is. 

"Senki sem beszél erről a részről...
Már tudod, hogy megszűntél hernyó lenni, de még nem vagy pillangó. 
Nem tudod ki vagy és nem tudod merre mész.
Minden amit tudsz, hogy a létezés minden rostja egy átalakulásra hív. A rend bomlásáért. A lélek forradalmáért. A feladásért. Az összeomlásért.
Ez nem a halálod.
Ez a halála annak, aki voltál.
Ez az újjászületésed, kedves.
...és ezt úgy hívják, "növekedési fájdalmak".