Körforgásban élünk. Akaratunk teremti világunkat és tartja meg ebben, ami. A szenvedéseink, örömeink tartanak fogva ebben a spirálban. 

Hol van a kiút?

Tegyek, vagy tétlen maradjak? 

Írjak, vagy üres papírt hagyjak?

Érezzek, vagy maradjak érzéketlennek?

Menjek, vagy maradjak?

Mi a legjobb? 

Szemlélek egyenlőre. Néha írok, és gondolatok kiömlenenek számon és a papíron. Uralkodom magamon. Uralkodom, hogy uralni tudjam gondolataim. Keveset teszek. Nyomtalan szeretnék lenni, de önző gondolataim megakadályoznak ebben. Tegnap hallgattam egy nőt. Azt mondta nem akar már senki sem lenni, mert már minden. Milyen elképesztő gondolat. De így van! Mikor megtapasztalod egyszer is, akár egy pillanatra, hogy senki vagy...már tudod, hogy minden vagy. Őrült vágtázása a szavaknak, elmém kiömlése számon, nem azt takarja, amit érzek, érzékelek. 

Hol a megnyugvás?

Mikor?

Szó

...