4. Lelki lakás:

Szeretet

- Ez a lelki lakás a felső misztikus szint határa, mivel közelebb van Istenhez, az igazi szemlélődés itt jelenik meg, a bűnbe vivő kísértés itt már gyenge.

- Szívbeli vigasztalásnak nevezhetjük azokat a kellemes érzéseket, amelyeket mi magunk szerzünk meg magunknak az elmélkedés vagy ajakima folyamán; szóval ezek a mi természetes tehetségünk gyümölcsei. Hasonló érzelmeket tisztán földi dolgok is kiválthatnak, ezek nem kitágítják, hanem összeszorítják a szívet.

- A szellemi örömök kizárólag Istentől erednek s a mi természetünk csupán befogadja őket s úgy élvezi, mint az előbbieket, csakhogy sokkal nagyobb fokban. /nyugalom imája/.

- Nem a szellemi örömökön fordul meg a szeretet nagysága, hanem azon a szilárd elhatározáson, hogy mindent amit teszünk, Isten kedvéért tesszük s óvatosan kerülünk mindent ami Őt megbánthatná.

- Minél magasabbra jutunk az ima létráján, annál kevesebb a szerepe az értelemnek s annál több az akaraté, vagyis annál inkább közelíti meg az ima a tiszta szeretet cselekedetét. Ajánlatos minden imádkozáskor időt fordítani Isten dicséretére és az elmélkedést az érzelmek felébresztésével befejezni.

- Az értelem és képzelet olyan lelki tehetségek, melyeket csak az Úristen képes megkötni. Az is helytelen, ha szórakozottságunk miatt veszítjük el nyugalmunkat.

- Mit tehetünk mást, mint hogy beismerjük nyomorúságunkat s vágyakozunk ama haza után, ahol senki sem vet meg bennünket.

- A belső zavarnak más-más időben, meg aszerint, hogy milyen az egészségünk, különböző fokai lehetnek. Ügyet se vessünk rá.

- A szívbeli és lelki örömök összehasonlítása:

Van két medence, mely különbözőképpen telik meg vízzel:

a. Az egyik vize messziről jön, mesterségesen odavezetve boltíves csatornán → ez a szívbeli vigasztalásokat jelképezi. Ugyanis az elmélkedés gyümölcseit mi magunk vezetjük be lelkünkbe azáltal, hogy a teremtett dolgokat értelmünk munkájával elemezzük.

b. A másik medencét helyben táplálja egy forrás s megtölti minden csobogás vagy zaj nélkül, úgy hogy túlárad és patak ömlik ki belőle. A második medence magából a forrásból, Istentől kapja a vizét. Ezt a boldogságot és szellemi örömöt az ember nem úgy érzi mint a földieket - mindent betölt. Ez a víz ugyanis végigfolyik az összes lelki lakásokon és lelki tehetségeken, végül pedig még a testre is átterjed. Istenben kezdődik és bennünk végződik. Midőn ugyanis az a mennyei víz kibuggyan a forrásból, a mi lelkünk kellős közepéből, olyan érzést kelt, mintha bensőnket kitágítaná. Egyúttal kimondhatatlan boldogságot okoz, melegség és tömjénillat hatja át az egész lelket. Itt a lelki tehetségek úgy hiszem még nincsenek Istennel egyesülve, hanem csak meg vannak részegülve s elámulva kérdik, hogy mi történt velük.

- Meg kell tenni tehát először is mindazt, ami az előbbi lelki lakásokban lévő lelkek kötelessége, azonfelül pedig legyen a jelszó: alázatosság! Ezzel az erénnyel férkőzhetünk legkönnyebben az Úr szívéhez, ha valamit el akarunk érni nála.

- Ezekre a kegyelmekre és szellemi örömökre nem szabad “direktben” törekednünk:

1. Istent önzetlenül kell szeretnünk!

2. Homlokegyenest ellenkezne az alázatossággal, ha ily óriási jutalmat kívánnánk a mi nyomorúságos kis szolgálatainkért.

3. Az igazi előkészület e kegyelmekhez a szenvedések utáni vágyakozás.

A lelki összeszedettség imája:

- A lényege nem valami külsőség, célszerű az egyedüllétet keresve behunyni a szemet.

- A szemlélődésnek ez az épülete, minden emberi munka nélkül épül fel.

- Az érzékek és külső tárgyak, mintha elvesztették volna jogaikat, ellenben a lélek visszaszerzi az övéit, amelyeket régen elvesztett.

- A lélek magába száll, illetve önmaga fölé emelkedik.

Képzeljük úgy, hogy a belső várkastély lakói, az érzékek és a lelki tehetségek elhagyják a várat, az ellenséghez pártolnak, s már régóta annak társaságában csatangolnak odakint. Közben azonban észbe kaptak s belátták, hogy így saját vesztüket készítik elő; visszatértek tehát, de mivel megrögzött rossz szokásukká vált a csatangolás, nem tudnak a várban megülni. Azonban nem árulók többé s szégyenkezve ott sereglenek a vár körül.

A nagy király aki a várban lakik, látja javulásukat s mivel annyira irgalmas szívű, azt szeretné, hogy térjenek vissza hozzá.

De ezt a kegyelmet csak akkor adja meg, ha már készek vagyunk lemondani a világ javairól. Nem úgy értve ezt, mintha azoknak is tényleg le kellene mondaniuk, akiket ebben állásuk megakadályoz, hanem úgy, hogy meg van bennük a lemondás utáni vágy. Az Úr az összeszedettségi ima folytán hívja fel figyelmünket a belső kegyelmek- re. Aki tehát ezt a kegyelmet észreveszi önmagán, buzgón dicsőítse Őt, mert e kegyelem megismerése és az érte való hálaadás nagyon jó előkészület a magasabb kegyelmekre.

- Az értelem működése csak akkor szűnhet meg, amikor a szeretet már fel van gyullasztva.

- Ezen szellemi dolgokban az ér el legtöbbet, aki minél kevesebbet akar tenni önmaga. Van elég más ami hatalmunkban áll, mint Pl: bűnbánati cselekmények, jócselekedetek, imádság.

- A legjobb ha a lélek egészen Isten kezére bízza magát, tegyen vele amint neki tetszik.

- Minél jobban erősködünk semmit gondolni, annál kevésbé sikerül.

- Isten előtt kedvesebb, ha dicsőségét tartjuk szem előtt, ellenben önmagunkról, érdekeinkről, lelki élvezeteinkről és gyönyöreinkről teljesen megfeledkezünk.

- Isten a lelki tehetségeket azért adta nekünk, hogy azokat használjuk, s velük érdemeket szerezzünk; nem indokolt tehát őket szándékosan elaltatni. Ellenkezőleg, hagyjuk őket had tegyék kötelességüket, amíg csak Isten nem jelöl ki számukra mást, magasabbat.

- Mikor érzi az összeszedettségi ima kegyelmét, jól teszi, ha szép csendesen és minden erőlködés nélkül beszünteti az okoskodást és elmélkedést, anélkül azonban, hogy az értelemnek vagy a képzeletnek működését igyekeznék teljesen felfüggeszteni. Sőt nagyon is jó, ha arra gondol, hogy Isten jelenlétében van s megfontolja az Ő mibenlétét.

- A lelki összeszedettség imája lépcsőfok felfelé a sokkal magasabb szintűhöz:

Nyugalom vagy szellemi örömök imája:

- A nyugalom imájában az akarat annyira el van merülve az Istenben, hogy az értelemnek említett nyughatatlansága rendkívül terhére van. Legjobb ha nem törődik vele, hanem magára hagyja s ő maga teljesen beleveti magát Isten karjaiba.

- A nyugalom imájának jellemzői - következményei:

a. Világosan észlelhető a lélekben egy bizonyos kiszélesedés, kitágulás, ez abban nyilvánul meg, hogy a lélek nem lesz oly szűkkeblű Isten szolgálatában, hanem nagylelkűvé válik.

b. Az örök kárhozattól való félelem nem bántja többé, erősen bízik abban, hogy valamikor színről - színre fogja látni Istent. Most úgy érzi, hogy Isten segítségével mindenre képes és sokkal jobban vágyódik az önmegtagadás után, mint azelőtt. c. Mivel megízlelte Isten kegyelmeit, belátja milyen szemét az, amit a világ nyújt. Napról napra jobban távolodik a világi élvezetektől, erényekben gyarapodik.