3. Lelki lakás:

Lemondás

- Ha az előző szinten túljutottunk, nem követünk el halálos bűnöket, az Úr megadja a lelkiismeret nyugodtságát. Sokat kell imádkoznunk, hogy Ő Szent Felsége mindig lelkünkben lakjon.

- Ne bizakodjatok sem klauzúrátokban, sem önmegtagadó életetekben. Arra se támaszkodjatok, hogy Istenre vonatkozó dolgokkal vagytok elfoglalva és kitartóan imádkoztok. Több is kell, hogy az Úr teljesen birtokába vehesse a lelket. Ezen a szinten még sok a lelki szárazság, lelki fájdalom, melankólia. Elégedjetek meg azzal, hogy a király jobbágyai lehettek s ne követelődzetek nehogy még azt is elvegye tőletek, amitek van.

- Ne gondoljátok azonban, hogy neki szüksége van a mi tetteinkre: Ő csupán akarati elhatározásunkat veszi számba. Ha valaki rendületlen a mindenről való lemondásban, biztos el fogja érni ami utána következik, feltéve ha nem gondol olyat, hogy ő az Urat lekötelezte és neki már jár a kegyelmi fokozat.

- Isten azt akarja, hogy az Ő választottai is érezzék olykor saját nyomorúságukat s azért időnként megszünteti kegyelmének hatását. Ekkor tisztán állunk önmagunk előtt, a lélek belátja milyen érzékeny még a földi bajokkal szemben. Jó ha az ember eleve felkészül az ilyen vizsgálatokra s tisztában van saját képességeivel.

- Hiszen természetes, hogy vagyonunknak gondját kell viselni, de ha ezt megtettük, bármi érjen is, őrizzük meg lelkünk nyugalmát. Hogy az illető erre nem képes, mert Isten nem emelte fel még erre a fokra, az érthető; de akkor legalább lássa be, hogy hiányzik benne ez a lelki szabadság. Hasonlóképpen van a dolog, ha esetleg megszólják őket, vagy pedig hírnevükön esik csorba.

- A lényeges az, hogy törekedjünk az erényeket gyakorolni és akaratunkat teljesen alárendelni Istennek. Folyjék a mi életünk úgy, amint azt Ő Szent Felsége óhajtja, ne a mi akaratunk teljesedjék, hanem az Övé! Ha pedig még nem volnánk ennyire, akkor legalább tanúsítsunk kellő alázatot.

- Ha túlzott józansággal haladunk, akkor minden veszedelmessé válik számunkra.

- Hitessük el magunkkal, hogy mialatt mi alig tettünk meg egy-két lépést előre, a többiek futva mennek a tökéletesség útján, s ne csak óhajtsuk, hanem tegyük is meg a magunkét. Ezen a fokon még nagyon ritkák a szellemi örömök /a misztikus ima örömei/. A szellemi örömök ha Istentől származnak szeretetet és erőt öntenek belénk. Rajtunk múlik, nem akadályozzuk meg az Urat, hogy megadja őket nekünk.

- Jó volna, ha olyan lelki vezetőt választanánk, aki már teljesen lemondott a világi dolgokról. Erről a szintről még nagyon könnyű visszacsúszni!

- Nézzük a magunk hibáit és hagyjuk a másokéit.