Olyan Újholdban vagyunk, amikor érdemes elvetni azt az értékes magot, amit teremtésként szeretnénk majd megélni a jövőben. Ez az időszak, amúgy is a magvetés időszaka, fizikai szinten is. A pihenés időszakában van az Anyaföld is és mi is. De a magokat lassan lassan el kell vetni, ha nem kint hát bent. Így vethetjük el az új magot magunkban is, hogy a nemsokára beinduló megújuló tél végi ébredezésben termő talajra leljünk. Ehhez jó indítás ez az Újhold. 

Az Újhold mindig is az újrakezdés jelképe volt. Ennek a  szépsége, hogy mindig tanulhatunk a múltból, mindig léphetünk tovább és mint a pitypang kis ejtőernyősei a lágy szellőben, új és új talajra bukkanhatunk ha hagyjuk magunkat, most tovább "fújni". Csak meg kell engedni, semmi több. Új táptalajra kell lelnie a gondolatainknak és ez kitől is függhetne mástól, mint tőlünk?