Dr. Kádár Péter professzor minden tekintetben sikeres. Karrierje szárnyal, fiatal felesége, Anna pedig irigylésre méltóan gyönyörű. Tökéletes élete épp azon a napon hullik darabjaira, amikor kinevezik a legnevesebb klinika vezetőjévé. A professzor nem is sejti, hogy amíg őt ünneplik, addig hűségesnek hitt kollégája, fogadott fia Zoltán doktor, szökésre készül Annával. Az ígéretes kaland azonban váratlan fordulatot vesz. A professzor súlyos alkut köt Zoltánnal, amely mind a három ember életét végérvényesen megváltoztatja.

Szereplők:

Kádár professzor - Gerd Böckmann

Anna, a professzor felesége - Marozsán Erika

Zoltan doktor - Csányi Sándor

Szekeres doktor - Eperjes Károly

Nono - Törőcsik Mari

Rendező - Sipos József

Regény - Márai Sándor

Forgatókönyv - Sipos József, Somogyi György, Gózon Francisco

Operatőr - Gózon Francisco

Zeneszerző - Berkes Gábor

- Felkészülni életem legnehezebb időszakára.

- Az a halál?

- A legnehezebb emberi feladat nem a halál, hanem az öregedés. Megöregedni tisztességgel, gyűlölet nélkül és nem egyedül.

Részlet a filmből

Márai Sándornak nem kell se reklám, se különleges méltatás. Szavai csak úgy vannak. Kinek mikor, hogyan mennek át. Az életben mindig mindennek eljön az ideje. De ha szeretetet teszünk bele, tiszteletet és gondoskodást, akkor könnyebbé válik...és ne felejtsük el élni az életünket! 

Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét... mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére. Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak... Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már.

Márai Sándor