E drága nyelvet porrá ne törjétek, 
Ne nyúljon hozzá avatatlanul 
Senki: ne szaggassátok szirmait 
A rózsafának, mely hóban virul. 
Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul, 
Mintha imádkozna, 
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király, 
És pap, és próféta és soha más, 
Nem illik daróc főpapi talárhoz, 
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, 
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely, 
Ki borát issza: Élet borát issza, 
Előre néz s csak néha-néha vissza -, 
S a kelyhet többé nem engedi el!