Carolyn és Michael édesanyjuk halála után hazaérkeznek Madison Countyba. Döbbenten értesülnek anyjuk végakaratából arról, hogy nem az édesapjuk mellé kívánja temettetni magát, hanem úgy rendelkezett, hogy hamvait vessék a híd alatti patak vizébe. A hagyatékot rendezgetve különös, szívszorító történetre derül fény.

Évekkel korábban, 1965-ben, Francesca férje és gyerekei egy távoli vásárra utaztak.

Ezalatt egy idegen férfi vetődött a farmra, és útbaigazítást kért a nőtől: a közeli Rosamunde-hidat kellett lefotóznia a National Geographic magazin részére.

Beszélgetésbe elegyedtek, s a romantikus, más életről ábrándozó asszonyban mély vonzalom ébredt a fotós iránt. A rövidke négy nap alatt, amit együtt töltöttek, Francesca élete legnagyobb szenvedélyét élte át, amelynek történetét naplójában írta meg.

Rádöbbentem, hogy néhány perce még ő zuhanyozott itt. Most én fekszem ott ahol az imént még az ő testéről folyt le a víz...és rendkívül erotikusnak találtam.

Rájöttem, hogy a szerelem nem engedelmeskedik az elvárásoknak. Tisztán és tökéletesen megőrzi a titokzatosságát.

 

Nem igazán tudtam mit kezdeni a vele kapcsolatos gondolataimmal. Ő viszont olvasott bennük. Bármit éreztem, bármit akartam, ő átadta magát neki. És abban a pillanatban, amit addig igaznak tartottam magamról a múlté lett. Úgy viselkedtem, mintha egy másik asszony volnék. Mégis voltam önmagam,mint korábban bármikor.

Ha arra gondolok, hogy miért is csinálok képeket, az egyetlen ok, ami eszembe jut az, hogy úgy tűnik mindvégig idekészültem. 

...és úgy érzem, hogy minden amit valaha tettem, egy lépéssel közelebb hozott hozzád.

Nem emberi dolog, hogy nem vagy magányos, és nem emberi dolog, hogy nem félsz!